Nézegeted a facebook oldalamat, a nagyszerűségem, jóképűségem és szellemi fölényem. Érzed, hogy az életed nem teljes, a gyomrodban fájón szúrni kezd egy pont, pont az, ami töpiért kiált, és rádöbbensz, nincs olyan molekulája a létezésednek, ami nem lehetne jobb egy kis kutyaszőrtől. Alap.
Íme, az 5 legfontosabb ok, hogy örökbefogadj végre egy deményista kutyát. Az örökös totojázásotok miatt van az a sok szerencsétlen kóbor a gyepiken. Kapjátok össze magatokat, hö?
1. A lakás nem otthon, amíg nincsenek mocskos mancsnyomok mindenütt. Hiába néz ki úgy a kecód, mintha kivágták volna a fotóját egy lakberendezési magazinból, UNALMAS! Amíg nem fetreng egy szőrös deményista dög a vadiúj bőrkanapédon, teljesen felesleges hazamenned.
2. Dagadt vagy mint Gazdi? Kell egy kutya, minden kajádból leszedi a vámot, annyival is kevesebb kalóriát juttatsz a szervezetedbe, szóval mit nekünk ápdét, mikor itt a deményista diéta?
3. Sportot csak tévében nézel? Már attól is kifulladsz, hogy csatornát váltasz? Az összes mozgásod a kanapétól a hűtőig tart? Ideje, hogy beszerezz egy személyi edzőt! Ha van kutyád, esélyed sincs a lustulásra, mindegy, hogy hó, jég vagy tűző napsütés, sétálni kell. A kakaszedés pedig tökre zsírégető.
4. Magányos vagy?A kutya se szeret? Kellene valami életcél, ami miatt reggel érdemes felkelni? Meg muszáj is? K U T Y A! Kutya mellett nem lehet szánalmas módon önsajnálni. Elérhetetlen vágyaid vannak, nincs benned semmi hit? Tűzd ki célul, hogy boldoggá teszel egy ebet. Lesz sikerélményed! Ráadásul négylábúval kétlábúakat is könnyebb felszedni. Már, ha gagyi módon azt gondolod, hogy csak egy fajtatársad lehet a társad.
5. Azt hiszed, mindent tudsz? Fogadj örökbe egy kóbor állatot, és olyat tanulhatsz tőle, amit ti, kétlábúak, képtelenek vagytok önállóan elsajátítani: feltétlen szeretetet. Ha ezt tudod, mindent tudni fogsz. Csak kell hozzá egy négylábú szellemi vezető. Meg némi töpi.
Nézegeted a rács mögött szomorkodó haverjaimat, de nem mersz dönteni? Mert lusta vagy, meg kényelmes meg gyávadék? Ugyanmár! Ha a fenti deményista elvekből akár csak egy is igaz rád, kapd össze magad, és fogadj örökbe egy ebet! Két életet is megmentesz vele: a kutyáét. És a sajátodat.
Minden szavad kőbe, akarom mondani törvénybe véshető!
Egy háromszorosan, sajnos, már csak kétszeresen gazdásított híved
Kedves Demény!Nagyjából két hete olvasom írásaidat és megállapítom, hogy mindenben teljesen igazad van.Örülj nagyon, hogy milyen rendes alattvalód lettem!Képzeld, nálunk is hasonlóan osztottam le a szerepeket, pedig három éve még nem is ismertelek.Vagyok Én, Szöszike a Vizsloid,engem nyolc hetes koromban hozott össze a sors Gazdimmal.Kittike mésfél éve került látókörbe.Mivel Deményista és Jó fej vagyok,megtűrőm itthon, mert Gazdi az Illatosról hozta közénk.Aztán itt van Cica,aki arra sem érdemes,hogy rendes neve legyen,ezért mindenki csak Cicának hívja.Őt az utcán szedték össze. Jó haver, minden este végigmosdat Engem és Kittit aztán megyünk aludni.Gazdi párját,Apát nagyon csípem, mindent megenged nekünk,úgyhogy ki kell használnunk alaposan az időt, amíg Gazdi hazaér a munkából vagy miből.Mostmár tudom, hogy mások is hasonló gondokkal küzdenek mint Én-láb mellett sétálni, vigyázni,hogy rend maradjon a lakásban.Most új probléma született: Gazdi vett egy biciklit.Ott kell futnom mellette.Mi a fene olyan jó ebben, szívesebben mennék a kanapéra heverészni. Sóval zajlik az élet nálunk is,hasonlóan hozzátok,és Én is megteszem amit kérnek, nehogy kitúrjanak a jó meleg franciaágyból.Mert hát a Vizslák tudják hogy kell élni!Igaz?
Üdvözlettel , hű alattvalód : Szöszike
Amikor végleg elhoztam Pipacsot a Kutyabaj Alapítványtól (kösz, Edit) a Feneketlen-tótól Herminamezőig 12, azaz tizenkettő embertársammal ismerkedtem meg a hetes buszon. Azóta ismerem valamennyi szomszédomat (és csudajófejek), az utcában lakókat meg a liget gazdik nagy részét. Félve írom le, de javult a véleményem az emberiségről. Sőt az életem is jobb lett. Úgy is, hogy még mindig dagadt vagyok (pedig minden kakát felszedek (sőt másokét is, hogy ne utálják a kutyásokat)), Pipacs meg egy büdös kis sutyerák, egy zsebnapóleon, egy öntudatgombóc. De mondjuk úgy tud nézni, hogy a múltkor a Blahán a város legszutykosabb hajléktalanja előkapott fél méter kolbászt a kabátjából és már törte ketté, hogy odaadja neki, alig bírtam lebeszélni róla.
Nálunk a lakásban sosem lehetett kutya. Ez akkor változott meg, mikor depressziós lettem, és úgy gondoltam/reméltem, hogy egy kutyus javíthatna a helyzeten. Anyuékkal hosszú ideig néztük az örökbefogadható kutyákat, majd elmentünk a Noéba egy kiszemelt kölyökért. Mivel az ideiglenes befogadója késett vele, körülnéztünk egy kicsit. Meg is akadt a szemem egy gyönyörű, félénk, fekete szépségen. Bementem a kennelbe, de a közelébe sem jutottam, mert egy kis mitugrász, csúnyácska vakarék nem engedett oda. Nekemugrott, a nyelvével falta az arcom. Mire a kölyökkel kiért az ideiglenes, nekem már volt kutyám. Egy hét múlva hozták hozzánk, de én telefonon kikönyörögtem, hogy hadd menjek ki meglátogatni még hét közben is. 10 hónapos volt. Most már közelebb van a 6 évhez, mint az öthöz, és két testvérével és, azóta kertes házban. Az egéaz család teljesen kutyabolond lett, velem az élen.
Kami szó szerint megváltoztatta az életem. Annyival tartozom neki, hogy egy kutyaélet kevés, hogy megadjam. De ő nem kéri. Csak gömbölyödik itt mellettem a kosarában és boldog, hogy együtt vagyunk.
P.s.: mind a kölyök, akiért eredetileg mentünk, mind a fekete félénk kutyus rövidesen gazdira talált az események után:)
Sokat gondolkodtam ezen a témakörön, egyre többet, mióta Tárnokra járok hétvégente. Az a gond, hogy az emberek azt hiszik, van választásuk. Szerintem nincs.
Emlékszem, mikor lassan két éve a kis ganéjomat elhoztam az alomból, hihetetlen volt számomra, hogy ébredéskor az első gondolatom örömteli, pedig világéletemben gyűlöltem egyszámjegyű időben kelni. Azt gondoltam, majdcsak elmúlik, a reggelek idővel visszatérnek a régi kerékvágásba.
Jelentem, még ma is vigyorogva ébredek, hiába van már nyolc láb a vesémbe/lépembe/májamba türemkedve. És ez már így lesz mindig.
Pedig én is majdnem 30 évig hittem, hogy van választásom.
Kedves Demény! Engem meggyőztél! Már felvettem a kapcsolatot egy fajtamentő szervezettel (WRH) és nemsokára együtt keresünk meg téged az örökbefogadott haveroddal.Üdv egy vérdeményista♡