A népszerűség belülről fakad, mint a háj. Túl vagyunk a lélektani 20ezer őrült, deményista rajongón, ami tök alap, meg kevés is, mert szerintem engem imádjon az egész világ, hát már miért ne? Tökre cuki vagyok, okos és szép, meg a hosszúcombúak álma is.

Március van, ami Gazdi szülihónapja, és azt hiszi, az egész világ ünnepel, meg a nap is azért süt, mert ő még vénebb lesz. Majd, nem ma, nem holnap, majd, hónap végén. Szánalmas. A tavasz azért van, hogy előkészítse azt a kitörő jókedvet és felhőtlen boldogságot, amit majd az április hoz el, mikor mindenki nekem hódol majd, mert még egy évvel bölcsebb leszek.

Szerintem amúgy gáz, hogy azon a napon kell nagyságom előtt tisztelegni, mikor Gazdival először találkoztunk. Nyilván volt ennél szebb nap is az életemben, de hát ezt dobta a gép. Már felesleges morgolódnom.

Tegnap óta, mivel szerepeltem abban a zajládában, amiben rajtam kívül amúgy sincs soha semmi értelmes, nos, a rajongóim száma drasztikusan megnőtt. Nem akarom ugyanazokat a felesleges köröket futni, mint mindig, ha ti kétlábúak lusták vagytok megfelelően tájékozódni, szóval itt és most újra tökre bemutatkozom.

Demény vagyok. Azért Demény, mert ezt -az amúgy tökre szexuális- nevet adta nekem a Futrinka Egyesület, mikor gondozásába vett. Eredetileg Fickónak hívtak, de már nem emlékszem rá, ahogy nem emlékszem a családra sem, amelyik így nevezett, csak arra emlékszem, hogy elütött az autó, meg rácsokra, meg Gazdi fehér tornacipőjére, mikor értem jött.

Gazdi eredetileg egy vizsloiddal, a teljesen bárgyú, szellemileg egyáltalán nem-partner, mukibolond Maxszal osztotta meg szánalmas életét előttem. Azt hitte, hogy vizslája van, míg nem jöttem én. Rendet vágtam az életükben. Max meg én utáltuk egymást, és hosszú ideig vicsorogtunk, ha Gazdi a másikra nézett. Persze, nekem volt igazam.

Aztán a felelős gazditartás, meg a tök normális gondolkodás miatt mindketten beáldoztuk a golyóinkat a béke és harmónia oltárán, és mióta nem számít, hogy melyikünknek van nagyobb p*cse, tökre imádjuk egymást. Vagyis Max engem. Én meg tűröm. Alap.

Van egy pótfalkám, ami azt a nemes célt szolgálja, hogy még nagyobb felületen lehessen imádni a mindennapjaimat. Meg persze, ott van PótGazdi, aki kiszolgálja igényeimet, és rajong, mikor az én szerencsétlen kétlábúm munkakóroskodik vagy csak satnya módon beteg.

PótGazdit szeretem, mert vele mindig csak a móka megy. Meg hát, őt birtokolja a legfőbb csajom, Bodza. Azért a legfőbb, mert egy ekkora atyaúrtöpit nem sajátíthat ki egyetlen nő sem. Zokognának a hosszúcombúak, ha teljesen elérhetetlen lennék. Szóval, Bodza A nő az életemben, és vannak még mellette a csajok.

Az, hogy Lázár minek battyogott az életünkbe, máig nem értem. Ki az a bolond, aki egy tizenéves, morgós, harapós vén trottyot akar hazavinni kutya helyett? Jó, már megszoktam, de egyszer-kétszer azért nagyon elvertem, hogy béke legyen. Manapság nem bántom, megijesztett minket, mert egyik napról a másikra részben lebénult, de küzd az öreg, szóval lesz még itt üvöltözés kettőnk között!

Tökre nem vagyok fajgyűlölő, ezért befogadtam egy macskát. Iván Fjodorovics Karamazov a Noé védence volt, és most velem él, néha végighúzom a lakáson, de mindig ő kezdi, beleharap a farkamba, pofozza a lábamat. Kicsit nagyképű, azt hiszi, okosabb nálam, meg hogy övé a szellemi fölény, de láttam én már tátott szájjal bambulni. Mindegy, ráhagyom. Ő is csak az én nagyszerűségemet dicséri.

Blogolni azért kezdtem, mert ez a szűk kis falka már nem elégítette ki vágyaimat, ami leginkább töpire meg imádatra korlátozódik. Most, hogy 20ezer kétlábú rajong, hogy megállítanak az utcán, most már irányba vagyok, hogy leigázzam a világot.

Mert a deményizmus terjedését már nem lehet megfékezni! Hamarosan mindenki tudni fogja, ki az a Demény, mindenkinél lesz töpi és nem lesz egy kutya sem a menhelyeken! Amíg ez nem válik valóra, addig rengeteg dolgom van, ti pedig segíteni fogtok. Alap.