Néhányan azt hiszik, hogy a kutyáknak kertben a helye, és az olyan kétlábúak mint Gazdi puszta perverzióból vagy szánalmas életük miatt tartanak kutyát lakásban, meg engedik ágyba ésatöbbi. A kutya gyerekpótlék, fröcsögik. Nos, ők nyilván soha, de soha, de egyáltalán nem ismerik Gazdit, aki legkevésbé sem tartozik azok közé a nők közé, akik gügyögnek minden utcán szembe jövő gyereknek. Viszont ha egy eb jön felénk, na igen. Tuti bolond.
Tudományos kutatások szerint mi, ebek egy 3 éves kétlábú kölyök szintjén éljük az életünket. Nyilván én vagyok a kivétel, hiszen szellemi nagyságom és zsenialitásom nem felfogható holmi kétlábú okosok számára. De nem vitázom, zen vagyok. Tökre.
Most deményista szempontok alapján fogom elmagyarázni a trolloknak, hogy a kutya nem pótol gyereket, és a gyerek nem pótol kutyát. Bár vannak közös kapcsolódási pontok: sokat eszünk, mindenfélét a szánkba juttatunk a földről, amit nem kellene. Nagy kupit csinálunk, de sohasem takarítunk fel magunk után. Sokat alszunk. Ha valahová el kell jutnunk, nyilván sofőrre van szükségünk.
És az egyik legfontosabb: ha épp üvöltözöl mit nem szabad, némileg nehezen halljuk meg…
A kutyád mindig örül neked, és sohasem égeted le a kutyahaverok előtt. Még puszit adni sem ciki.
A kutyád sohasem vágja a fejedhez, hogy utál. Semmit nem vág a fejedhez, nincs keze.
A kutyád könnyű motiválni némi töpörtyűvel, és mindig megeszi a vacsorát. A tiédet is.
A kutyádnak nem kell esténként matekleckét magyarázni. Nyugodtan heverhettek a kanapén meccset nézve.
A kutyád nem állítja el a rádióállomásokat a kocsiban. (Kivéve Lázárt, neki mániája.)
A kutyád nem rajzolja tele a lakás falát zsírkrétával. Viszont összevizezi a tapétát, és összeszőrözi a lepedőt.
A kutyád sosem csórja ki a pénzt a tárcádból, hogy suttyomban cigit vegyen. Ellop viszont minden mást, amit érdekesnek talál.
A kutyád nem teszi vissza az üres tejesdobozt a hűtőbe. Inkább szétcincálja a nappali szőnyegén.
A kutyád nem rendez házi bulit, míg nem vagy otthon. Vagyis de. Neki buli az egész élet.
A kutyád mindig boldogan ül az öledbe, akármilyen öreg is legyen. És akármilyen súlyos.
Jajj, nem kell őrjöngeni, hogy micsoda töpikáromlás egyáltalán ilyet mondani, mert nem én kezdtem. Tökre nem vagyok gyerek, és attól, hogy valaki gazdi, még nem egy szánalmas-gyerekért reszkető-vénlány ketyegő biológiai órával. Gazdinak lenni döntés, szülőnek lenni is az. Mindkettőt felelősen hozza meg az ember, máramelyik.
Szóval, a deményista egyenlet: kutya ÉS gyerek. Márakinek.
