Gazdi vagyok. Ez nem egyszerű van kutyám/nincs kutyám kérdés. Gazdinak lenni életforma.
1.Nem kutyát tartok, hanem kutyával élek. Ha nem érted a különbséget, nem beszéljük ugyanazt a nyelvet.
2. Kutya a lakásban. Nem állatkínzás. Én lennék a legboldogabb, ha lenne egy kertem, de ez nem mentesítene az alól, hogy a kutyáimat családtagnak tekintsem, sétálni járjunk, kirándulni, és együtt heverjünk a kanapén. Sok lemondással jár és sok macerával? Vállaltam, és a legrosszabb napokon sem csinálnám vissza.
3. Vágyom én is világos, bolyhos szőnyegre, de inkább a “katalógus-lakásról” mondok le mint a kutyámról. A kutyaszőr az életem része, ahogy a tappancsnyomok is a frissen mosott padlón vagy a kutyanyál, mikor vacsorázom. Harcolok ellene, de nem takarítok egész nap. Ne gyere belejentés nélkül, vagy gyere játszós ruhában, de ne fintorogj.
4. Sokba kerül az etetése, az orvosi ellátása? Sokba. Ezeréves tévém van és lassan veterán autóm. A kutyám egy élet, fontosabb bármilyen tulajdonnál. Más az értékrendünk?
5. Ne szólj bele abba, hogy nevelem. Én élek vele, nem te. Neked csak egy kutya, nekem családtag, társ, az életem része. Vele együtt kell elfogadnod.
Nem vagyok kutyatartó, Gazdi vagyok. Kutyás. És így vagyok teljes.
