Születésnapunkra
Papíron ma van Deményem születésnapja. Akinek mentett kutyája van, tudja, hogy ez a nap csak saccolt, általában az a dátum, amikor a kutya a menhelyre kerül. Szeretem ezt a napot, és örömmel tekintem Demény születésnapjának, mert nem csak ekkor került a Futrinka Egyesület gondozásába, de ekkor láttam meg először, ekkor simogattam meg először. Április 30. nem csak az ő születésnapja, de kicsit az enyém is. Azzal, hogy Demény az életembe került, alaposan felforgatott mindent, és nem csupán a kukákra gondolok, hanem az egész világomra.
Max tett kutyássá, ő nekem az első, ráadásul Max egy nagyon jó kutya, nem hiszem, hogy valaha fogok úgy szeretni négylábút mint őt. Demény teljesen más, miatta mindent másképp gondolok a kutyás életről mint addig. Miatta lettem kutyabolond. És nem szégyellem.
Nem volt kényelmes az érkezése. Nem fogok senkit abba a hitbe ringatni, hogy menhelyről hazavinni egy felnőtt kutyát egyszerű és problémamentes. Demény és Max gyűlölték egymást, a lakásomat némileg lebontották, a parkban mindenki velem veszekedett, mert Demény őrjöngött és mindenkihez odarombolt, és nem álltam a helyzet magaslatán. Kiborogatta a kukákat, oldalbapisilte az embereket (engem is), verekedett, üvöltött és alapvetően elrongyolta az idegeimet.
Szerelmes voltam belé, de azon a nevetséges módon, hogy nem is ismertem igazán, nem is értettem igazán, és nem volt meg köztünk a kapcsolat, az a kapcsolat. Csak éltünk egymás mellett, és kerestük a közös irányt. Hosszú és fáradtságos út volt, míg végre eljutottunk oda, ahol most vagyunk. Míg igazán megtaláltuk egymást.
Tudom, hogy nem én vagyok az álomgazdi, és tudom, hogy nem ő a legjobban nevelt kutya a világon. De megtanultuk egymást, és olyan kötelék alakult ki köztünk, amiért most sokan irigyelnek. (Ha a kétlábúakkal is ennyit vesződtem volna, most talán nem Deménnyel aludnék… :-D)
Három éve bicegett az életembe, és azóta nagyon sokat kaptam tőle, általa. Nem csak a kutyaszőrre és az ősz hajszálakra gondolok, hanem szeretetre, mosolyra, az életre.
Max miatt lettem kutyás, de Demény tett Gazdivá. Három éve egy menhelyen teljesen megváltozott az élete. Újjászületett – és én is vele.
Köszönjük, hogy velünk ünnepeltek.