Kigugliztam, mi az a zállatkert, mert még sosem voltam olyanban. Állítólag nem engednek be…hogyhogy? Állat vagyok, vagy mi a szöszöm…

“Az állatkertek olyan intézmények, amelyekben a különféle, elsősorban vad állatokat tartanak fogságban, és mutatnak be a közönségnek. Ma már a legtöbb állatkert szerepet vállal különböző természetvédelmi programokban is. Nagyon fontos feladatuk a kihalófélben lévő vagy veszélyeztetett fajok fogságban nevelése és szaporítása, illetve lehetőség szerint visszaengedése a természetbe. A legtöbb állatkert fontos szerepet tölt be a fiatalok környezettudatosságra nevelésében is.”

Kicsit összezavarodtam, pedig szellemi képességeim igencsak ritkán hagynak cserben, de borzalmas képeket találtam, amik nem igazán illenek ehhez a nemes célokat megfogalmazó szöveghez, és élénken emlékszem még a múltkori zsiráfos történetre, Mariusra…

Gazdi rajong a tigrisekért, nyilván ezért vörös Ivánom is, mikor meglátta ezt a képet, teljesen kiakadt. Ez egy állatkerti fotó.

Indonézi legnagyobb állatkertjében nem környezettudatosságra nevelés folyik, hanem állatkínzás. Az ottani haverjaimnak nincs orvosi ellátása, és szinte semmi töpit se nem kapnak. Az egyik zsiráf, a 30 éves Kliwon azért halt meg, mert csak a ketrecébe dobált szemetet ette, a gyomrából 18 kilónyi műanyagot vettek ki…18 kiló, az töpiből is sok…

Nemrégiben egy bengáli tigris halt meg, mert nem kezelték a szájában lévő sérülést, ami elfertőződött. Nem tudott rágni, ezért éhen halt. Mennyi idő alatt hal éhen egy tigris, és senki észre sem veszi?

Mit műveltek ti, Kétlábúak?

Egyszer, mi, állatok fellázadunk ellenetek, és felzabáljuk az összes gonosz csirkefejet mint a töpörtyűt…

Addig írjátok alá ezt a petíciót, ami a Surabaya állatkert bezárását követeli, írjátok alá, és terjesszétek a deményisták közt, akik még hiszik, hogy nem a kétlábú a világ ura, és hogy nekünk, állatoknak is van lelkünk.

Vagyis inkább: nekünk, állatoknak van lelkünk.

A petíciót itt találjátok!