Az I. Deményista Piknik minden elvárásunkat felülmúlta. Csak töpit kaptam alig. Nyilván nagyszerűségem még nagyszerűbbnek hatott, ti meg tökre deményisták voltatok, és a szervezőim is kitettek magukért rendesen.

Több célom is volt e rangos eseménnyel. Előszöris, hogy begyűjtsek egy zsáknyi töpörtyűt, mert tökre fogyóban van, de mocsok Gazdi keresztülhúzta a számításaimat, és szabotázs akcióval megakadályozta, hogy elhalmozzatok. Azért volt sok renitens, aki hozott, nekik kitüntetés járna! Alap.

Célom volt, hogy mulassunk, mert Gazdinak beköszöntött a sokat emlegetett vakáció, ami valami fura betegség lehet, mert most nem jár a ziskolába, biztos fertőz. Gondoltam, nagy csoportterápiában nyújtok neki lehetőséget a gyógyulásra, ha ugyanis folyton itthon lebzsel, nem tudom kiborogatni a kukát.

Fontosnak tartom, hogy olyan helyen rendeztük meg ezt a fantasztikusan elmondhatatlanul zseniális mókát, ami amúgy tökre nem volt eddig kutyabarát. Ez egy protoprojekt volt, hogy az erdészetek és természetvédelmi főfelügyelők és a vadászok is belássák, a városi kutyás nem egyenlő a huligánnal. Meg is lettünk dicsérve, mennyire nem hagytunk szemetet magunk után. Szerintem alap. Remélem, azt a gödröt nem vették észre, amit ástam, nem bírtam ellenállni a kísértésnek.

Végül pedig célom volt az is, hogy az ASKA Alapítványak és a Futrinka Egyesületnek hálálkodhassatok, amiért megmentették az életemet, és ezzel megajándékozták a világot egy olyan csodával, amihez kétlábú ész fel nem ér, amit úgy neveznek – csak így egyszerűen, szerényen: Demény.

A hivatalos létszáma az I. Deményista Piknik résztvevőinek több mint 180 fő. Ami tökre kevés szerintem, de mindegy, most jól megmutattuk, mekkora hepaj is ez, aztán a következőre dupla ennyien jöttök el, tripla ennyi töpivel. Hö?

Amitől minden kutyás rendezvényen rettegnek, hogy mi ebek, felzabáljuk egymást véres szájjal. Hát, csak egy legény volt bunkó a vidéken, Max. Még földhöz is csapta Gazdi, ami vicc, mert engem meg nem. És ilyen ritkán esik meg velünk.

Max miatt folyt némi vér, és tudjátok mi a nagyon durva? Hogy még így is ő nektek a cukifaktor…mért nem én??? Mi bajotok van nektek? Ez a maxizmus tökre agymosás.

 

Tök okosan kitaláltam, hogy délben megmászatom veletek a hegyet, mert aztán olyan fáradtak lesztek, hogy ülve esztek, és így könnyebb a kunyerálás, szemmagasságban van a kaja. Bodza csajom egész nap csak kuncsorgott. Hja, szerinte lehetne kicsit több a kaja. Szerintem a töpi.

 

Volt vadászbemutató, amin nagyon felidegesítettem magam…láttam a nyulat, hogy végighúzzák a mezőn, és mindenáron meg akartam szerezni. Be is futottam, mikor Gazdi nem figyelt, de rámripacskodott, és nem akartam még jobban égetni. Aztán persze azt akarta, hogy ússzak be egy műkacsáért. Mi a fülem baja van ennek a nőnek? Mikor a tóban vannak élő dolgok: békák meg lények, minek vizezném össze a szöszömet valami műanyag cuccért. Aztán persze jöttek a zokostónik, hogy majd ők megmutatják. Na, gondoltam, úszom egy kicsit, nehogy azt gondolják, nem tudok. Tudok, nem akarok.

Nyomi Maxnak kötést kellett cserélni a lábán, még jó, hogy meghívtam Dokinénit, aki törődik velünk, meg kedves, meg a szemembe is csöpögtetett, mert kiállt belőle egy toklász, és jól megszúrta.

A kutyasulis bemutatón ástam. Jóvanna, nem kell nekem  mindenütt reprezentálnom, szerintem amúgyis ezek a szuperokos ebek nem tesznek jót a zimidzsemnek. Még itt valamiféle elvárások lesznek…

A deményizmust sokféleképpen értékeik a nagyvilágban. Vannak csirkefejek, akik csak a rosszat látják bennem. Nekik válogattam néhány képet, amit a pikniken készített Péter fotósom, mert fotós nélkül egy vezér ne jelenjen meg sehol. Szerintem ezek a képek fejezik ki a deményizmus lényegét.