“Állítólag ma van a születésnapom. Mondjuk, erre semmi bizonyíték nincs, mert nem kaptam se sütit, se mukit. Meg amúgyis, ez csak ilyen saccolt szülinap, és azért harmincadika, mert a Hüjjjefejűnek is akkor van. Nem értem, miért nekem kell hozzá alkalmazkodni, de nem vitázom, tele a szám mukival, meg amúgyis, ha Gazdi ezt akarja, nekem aztán mindegy.

A lényeg, hogy levehessem végre ezt a bigyót a lábamról, meglehetősen zavar a patakban rohangáláskor, hogy megtelik vízzel a zoknim. Arról nem is ugatva, hogy abban a műanyag tölcsércuccban nagyon nehézkesen tudom megoldani, hogy a muki éjszaka a számban legyen, márpedig aludni csak úgy lehet, ha muki van. A számban. Meg mindent csak úgy lehet.

Gazdi azt mondja, megműtöttek. Nem emlékszem, semmire nem emlékszem, csak a mukikra. Mert Dokinéninél voltam, és adott valami gyógyszert, amit utálok, mert szuriban adta, ami fáj, és akkor hallottam, hogy azt mondják: ópiát. Hüjjjefejű szerint azt kiabálták: ó, piát!, mert nem bírták a stresszt, ami a műtéttel járt, de nem tudom.

Nem emlékszem, csak arra, hogy kicsit elmosódott körülöttem a világ, és hallottam Gazdi meg PótGazdi hangját, de hatalmas mukik repkedtek mindenütt. Teljesen el voltam ámulva, elkerekedett gombszemekkel bámultam a világot…Tudtam, hogy Dokinéni beszél hozzám, de mikor ránéztem, plüssből volt. Esküszöm! Gondoltam, na, ez a mennyország, ahol mindenki mukivá válik, és a tű sem szúr többé. És boldog voltam. Mert a boldogság muki. Másra nem emlékszem, csak hogy Dokinéni ölében ébredezem, és kellemetlenül húzódik a mancsom. Ami nem túl jó érzés.

Azt mondja Gazdi, hogy valami dagaizé volt a lábamon, ami még rosszindulatú is. Hüjjjefejű szerint ez azt jelenti, hogy az a dagaizé rosszat akar nekem, tehát el akarja venni a mukikat, ez kicsit megijesztett, mert pont most kaptam egy újat, Eriket, aki a legnagyobb haverom, amióta az eszemet tudom, Erik a mukik mukija. Lógóslábú muki. Elképesztő boldogság!

Gazdi folyton piszkál, kötögeti a mancsomra a bolond zoknikat, meg keneget kék cuccal, amit le akarok nyalogatni, mert minek az oda? Idegesít…De itt van velem Erik, és tudom, hogy amikor fájni kezd a bábóm, vagy elszontyolodom ettől a dagaizétől, ami gonosz, akkor Erik megvéd, és Eriket senki nem veszi el tőlem.

Ma van a szülinapom, már 8 éves vagyok, ami Gazdi szerint sok, de szerintem meg az még mukiból is kevés. Mert mukiból semmi sem elég, soha. Erikmukiból sem. Abból főleg.”

– Max –