Mostanában csak a depizés ment, meg folyton Gazdi csöpögött a blogomba, ami tökre csirkefejség, mert ez a blog Demény, a kötsögé, nem pedig Gazdi, a dagadté. Ha ő is zupersztár akar lenni mint én, ami persze teljesen lehetetlenség, akkor csináljon magának blogot. Hö? Na, én gondolok a népemre, mert egy jó vezér néha lealacsonyodik, úgyhogy […] Tovább

Névnapom van. Nem hiszem, hogy ezek fontos napok az ember életében, nem vagyok egy ünneplős típus. Ma főleg nincs okom rá. Viszont harmincadika van. A nap, mikor Demény az életembe lépett, pontosan három éve és három hónapja, harmincadikán. Vannak ostoba számítások a kutyaévekre, én nem szoktam ezzel foglalkozni. Én 34 éves vagyok, ő 5, Max […] Tovább

Nem akartam Maxot ivartalaníttatni. Mondhatnám, hogy én ilyen bölcs, felelős állattartónak születtem, de hazudnék. Nem azért, mert elhízik (amúgyis iszonyú dagadt volt akkoriban), nem azért, mert megváltozna a természete vagy mert csonkítás. Csak nem akartam. Az én szép kiskutyám, szemem fénye, ő így tökéletes, nincsenek viselkedésbeli problémái. Hogy néha balhézik? Hogy dominál? Hm, de hát […] Tovább

Vannak napok, mikor a legkisebb probléma is hatalmasnak tűnik, és minden csak rossz. Barátaim azt mondják erre, a sz*r is büdös. Ma sajnos, ilyen napom van. Iszonyú kimerült és feszült vagyok. (Nyári szünet, helló!) Mondhatnám, hogy ezt az érzést ismeri, akinek daganatos kutyája van, de ez nem erről szól. Max jól van, és leszámítva a […] Tovább

Gazdi szerint a nélkülem töltött kilenc nap igazi szabadság volt, nyugodtan tudott élni, anélkül, hogy nekem óbégatna, meg morogna a kakás szám miatt. Én is jobban mulattam nélküle, mert PótGazdi egy angyal, aki nem kiabál hisztérika módon minden szöszömségért. A konfliktusunk a mai este csúcsosodott ki, mikor szokásos sétára indultunk a Városligetbe. Szeretem ezt a […] Tovább