Hol volt, hol nem volt, az Óperenciás izén is innen, ahol a töpifarkú malac túr, tökre közel, szinte a szomszédodban, sőt talán tényleg a szomszédodban, éppen Csepelen, élt három kistacskó: Csepel, Csikó és Csomó. Legalábbis ez most a hivatalos nevük, mert mikor megszülettek, senki nem hívta őket sehogy.
Nem indult egyszerűen az életük. Nem babusgatta őket egy család, nem simogatta hátukat egy gazdi keze, nem is hallották azt a szót, hogy gazdi soha. Állatorvossal nem találkoztak, sosem kaptak oltást, féreghajtást, tökre sok veszélynek volt kitéve piciny kis testük, mert senki nem törődött velük. Hamar elszakadtak az anyukájuktól, és egy dobozba zárva elhagyatott gyárba vitték őket. Na, nem töpigyárba, és nem azért, mert kölyökmunkára akarták őket fogni, hanem azért, hogy ott a sötétben, ketrecekben, dobozokban várják, hogy egy nagy teherautó az éj leple alatt kivigye őket az országból. Talán politikai menekültek lennének? Nem hiszem, a deményista diktatúrában minden ebnek helye van. Akkor miért kellett őket kitoloncolni? Nem tudták. Nem mondott nekik senki semmit, csak várták sorsukat papírfecnik között a saját kakájukban. Sötét volt, és kutyasírástól zengett a gyártelep. A kétszintes épületben nagyon sok kis babakutya készült ugyanarra a sorsra, mint Csepel, Csikó és Csomó. De milyen sors az?
Egyszercsak kétlábúak lettek figyelmesek az örökös kutyasírásra, és aggódni kezdtek, mi történhet ebben az elhagyott gyárépületben, miért hangos ennyire a nyüszköléstől? Rendes deményistaként felhívták a Zállatvédőrséget, akik azonnal kimentek, hogy megnézzék, mi lehet a baj. Nem csak azt látták meg az ablakon keresztül, hogy több kis ketrecben nyűglődnek az elhagyott kutyusok, hanem kifigyeltek egy autót is, amibe bepakolták ezeket a ketreceket. Több se kellett nekik! Kemény legények, lányok ezek!
Azonnal szóltak a kétlábú rendőrségnek, akik tökre rendes deményisták amúgy, és furfangos módon lecsaptak a rosszarcú csirkefejekre, akik ezeket a kiskutyákat dobozolták mint Tóték.
Csepel, Csikó és Csomó mellett majd 40 kiskutya várta nem túl deményista sorsát. Volt ott egy csomó mopsz, csivava, bulldog és cane corso, sőt még két vizsla is! Mind bezsúfolva dobozokba, ketrecekbe, borzalmas körülmények közt, víz és étel nélkül. A hatóság azonnal megállapította, hogy ilyet tökre nem szabad csinálni, meg fúj, és elkobozták ezeket az ebeket, akik mind a fajtamentők gondos kezei közé kerültek. A csúnya-rossz kétlábúak ellen pedig megindult az eljárás. Alap.
Csepel, Csikó és Csomó most már biztonságban van, és megismeri a valódi családi életet ideiglenes befogadójuk mellett, mert nem minden kétlábú csirkefej, legalábbis vannak köztük deményisták is.
Mondhatnám, hogy minden jó, ha jó a vége, de nem. Mert nem tudható még, milyen maradandó károkat szendvedett el ez a 40 eb, akiket felelőtlenül szaporítottak, akikben csak a pénzt látták. Nem igazi hepiend ez, mert ez a 40 kiskutya csak egy picike része annak a hatalmas piacnak, amit a kutyakereskedelem jelent. A fajtatiszta kutyának még van értéke. Van? Mert valójában csak az a kutya fajtatiszta, akinek papírokkal igazolható felmenői vannak, az pedig nem vásárolható meg a zinterneten 15ezer töpirevalóért. Szóval, kiskutyát akarsz? Tacskót, vizslát, cane corsot, csivavát, bulldogot? Nem engedheted meg magadnak a pedigrés tenyésztőket? Válaszd a menhelyeket! Minden egyes magánkézből, olcsón vásárolt ebbel, ezeket a csirkefejeket támogatod, akik szerint a kutyákat akár így is lehet tartani, mert csak állatok.
Minden szaporító gyilkos, az is, aki a teherautósoknak árulja nagyüzemben a kiskölyköket, az is, aki a kertjében hoz le néhány hobbi almot. Az is, aki őket támogatja. Hány kiskutyának kell még meghalnia, hogy törvényileg büntessenek minden csirkefejet, akik nem hivatásos tenyésztők, hanem hobbimészárosok?
Csepel, Csikó és Csomó és mind a sok mentett kiskölyök most nagy terhet ró a fajtamentőkre, őket támogassátok, ne a szaporítókat!
