Gazdinak lenni olyan, mintha önként vállalnád, hogy a kisebbséghez tartozol. Ráadásul ezt még nem is tudod elrejteni, meg a hálóban csinálni, hanem felvonulsz a négylábú társaddal az utcán, és világgá kiáltod: Gazdi vagyok. Mondjuk, azt is tegyétek hozzá, hogy deményista, nekem is legyen valami hasznom belőletek…hö?
Sokat szoktam morogni azon, hogy a nemkutyások milyen okosak, ha arról van szó, hogy véleményt alkossanak a gazdikról. A vélemény olyan mint a kaka. Mindenkinek van, de senki sem kíváncsi rá. Vagyis én olykor kíváncsi lennénk, de Gazdi nem engedi. A kakára, nem a véleményre.
Most összeszedtem nektek 10 olyan megjegyzést, amivel tuti azonnal felpattintod egy gazdi agyát.
“Én is szeretnék kutyát, de túl sokat kell velük foglalkozni, meg sokba kerülnek.”
TEHÁT nem szeretnél kutyát. Tamagocsit akarsz, amivel lehet csajozni, de ki is tudod kapcsolni, ha épp nincs rá időd. Hja, állattal élni felelősség, kicsit komolyabb, mint kaktuszt tartani (bár Gazdi azokat is mind kigyilkolja, mert annyira felelőtlen), és sokkal de sokkal többe kerül, mint elmenni kétévente a zállatkertbe. A fura nekem az, hogy azok, akik ezt mondják, simán csinálnak kétlábú utódokat akkor is, ha nincs milliónyi töpirevalójuk a bankban…
“Nem kövér/sovány ez a kutya?“
Nem b*szdmeg, tökre testtudatos vagyok, és szeretem magam olyannak, amilyennek a zatyaúrtöpi megálmodott. Nem méricskélem magam reggelente, hogy mennyi száraz kiflit szedhetek össze a parkban, és nem sírdogálok a vacsorám felett bűntudatból. Amúgyis honnan tudod te, pont annak a kutyának, akiről beszélsz, mennyi az ideális testtömeg indexe? A tiéd mennyi? Bezzeg azt nem kérdezed meg, hogy Gazdi mit evett ma, pedig ő aztán dagadt. Ha pedig sovány, hát nyilván nem azért, mert nem kap enni az a szerencsétlen eb…biztos beteg vagy valami. Milyen tapintatlanság mindenbe beleugatni, hö?
“A macskákat jobban szeretem: függetlenebbek/könnyebb őket gondozni/kevesebbet esznek.“
Te hüjjje vagy, vagy még sosem láttad Ivánt. Részben többet zabál mint én (ráadásul az alutasakos tök drága), másrészt meg teljesen lehetetlen gondozni, mert egy karomvágás is csak erősítéssel megy, le akarja tépni az arcod és fújtat mint egy gőzkazán.
Tök jó, ha szereted a macskákat, de mekkora szöszömség összehasonlítani minket? Ráadásul, a könnyebb gondozni sokszor azt jelenti, hogy kevesebb időt töltesz a cicáddal, mint kellene. Csak szólok.
“Mihez kezdesz a kutyával, ha megszületik a gyerek?”
Mivan??? Felkérem keresztapának. Mihez kezdenék??? Kinyitom a lakásajtót és kiabálok, hogy fuss, Csöpi, fuss? Vagy mi? Mikor hazaviszel egy állatot, felelősséget vállalsz. Van valami kisuralkodós történet, amit mindenki kívülről fúj, de tökre senki sem ért, vagy alig. Nem addig tart a kutya, amíg aranyos, vagy amíg nem lesz jobb dolgom. Aki szerint a kutya és a gyerek nem fér el együtt, az ne legyen gazdi. Mondanám, hogy a szaporodást is kétszer átgondolnám a helyében, de jönnének a trollok, hogy mekkora bunkó vagyok. Meg hát fel lehet nőni rémült kutyaundorral is, csak hát…milyen ember lesz az olyanból?
“Szeretem a kutyákat meg minden, de a pitbullok/német dogok/akármik azért nagyon veszélyesek!“
Szereted a kutyákat, de nem értesz hozzá. Akkor meg mit szólsz bele? Ráadásul, ami végképp sokkoló, rasszista vagy. Kutyarasszista. Most mi lenne, ha azt mondanám, tökre szeretem a kétlábúakat, de a barna hajúak olyan suttyók? Hö? Csak azért, mert egyszer egy barna hajú megrúgott, még nem fog az összes. Bár, nektek hiába is ugatok az elfogadásról. Magatokat sem tudjátok.
“Cuki kutya, de nem valami okos!”
Anyád. Mért te talán fajtád legjava vagy? Ahogy a kétlábúak, úgy mi is különbözünk, vannak köztünk zsenik, mint én, persze elvétve, évezredenként egy, ha. Meg vannak a futottak még-ek, de ők is ugyanolyan jogú állampolgárai a deményista diktatúrának. Mint te. Bár ezt még átgondolom.
“Én is veszek az unokámnak egy kiskutyát karácsonyra!”
Nna, remek. Ez a felelős állattartásra nevelés, életet adni ajándékba. Persze, ajándék ebnek ne nézd a sorsát, mi? Az ilyen kiskutyák kerülnek a menhelyekre, mikor megnőnek, mert amíg kölyök, milyen cuki, aztán a gyereknek inkább már az új Playstation jön be, mint Buksi sétáltatása. Ne ajándékozzunk élő állatot! Vagy akkor lehet olyat, hogy én egy nagypapát kérek karácsonyra? Csak mert olyanunk már nincs.
“Komolyan beengeded a lakásba?”
Nem, dehogy. Kikötöm a lépcsőházba, mikor hazaérünk a sétából. Ott linóleum van, amit könnyű takarítani, és a betörők nem csak a lakásomat kerülik el, de az egész szintet…
“Neked van kutyád, te biztos tudod, mit kell vele csinálni, mikor kiütéses/hány/fosik/nem eszik/stb.”
Igen, tudom. VIDD ORVOSHOZ! Ha ugyanezt a gyereked csinálná, akkor is a játszótéren kérnél orvosi segítséget?
“Nálunk is most születnek kiskutyák, ha valakit ismersz, aki szeretne, szólj!”
SZAPORÍTS, igen! Okostóni. Épp erre van a világnak szüksége, még kutyakölykökre, még gazdikeresőkre. Ráadásul, miből gondoljátok, hogy azért, mert valakinek kutyája van, csak olyanokat ismer, akik kutyát akarnak? A kutyások kutyásokat ismernek. Akiknek már van kutyájuk. Ha van egy pasid, akkor sem viszel haza még egyet, aki facér…vagyis de. Ez lehet, rossz példa volt. Könyörgöm, újra és ezerszer még, ha kell: ne-szaporíts-kutyakölyköket! Ha mindenáron babázni akarsz, szülj te magad!
Nálatok milyen megjegyzés veri ki a biztosítékot?
