“Véletlenül lettem kutyás, egy olyan családban, ahol “állat a lakásban” kimerült a papagájban vagy az aranyhalban. Valahol mindig éreztem, hogy kutyás vagyok. És mikor az életem hajtűkanyarral másfelé fordult, mint ahogy terveztem, úgy döntöttem, itt az idő. Ekkor jött Max. Nyolc éve. Demény pedig három éve. Kutyás lettem, és minden megváltozott.
Mióta kutyás vagyok, nem töltöm az egész napot bánatosan a kanapén, mert nekik akkor is sétálniuk kell, ha nekem épp a hátam közepe sem vágyik kimozdulni a lakásból. Azóta tudom, hogy egy kis eső még nem ártott senkinek, hogy a város akkor a legszebb, mikor a nemkutyások bezárkóznak a lakásba.
Mióta kutyás vagyok, átalakult a ruhatáram. A fehér tornacipő hatalmas szerelem, de körülbelül 3 napig vállalható, mert egy vizsla többet áll a lábadon mint a földön. A nadrágokat úgy választom, hogy ne tapadjon rá a kutyaszőr, szóval egy farmer mind felett…és amúgyis minden legyen kényelmes, férjen a zsebébe kakazacsi, és ne kerüljön egy vagyonba. Nem csak a tanári fizetés miatt, hanem azért, mert kár érte.
Mióta kutyás vagyok, valójában tudom, mit jelent, hogy a lakás van értem, és nem én a lakásért. Az én anyukámnál mindig tisztaság van, gyerekkoromban minden szombaton takarítottunk…a dolgok élére állnak, és sosem marad koszos edény a mosogatóban. Hát, ha ezt a rendet és tisztaságot próbálnám fenntartani két kutya és egy macska mellett, a porszívó csövét a kezemhez is varrathatnám. Szertnék rendben és tisztaságban élni, de kutyáéknál külön móka, hogy segítenek, és a frissen felmosott padlót végigtapicskolják, hogy nem hagytam-e ki valahol egy részt. Vagy isznak. Max után konkrét kismedence lesz a lakásban, mert ivás után gyorsan végig kell csurgatni mindent. A földre kellene tennem a virágokat, hogy legalább ilyenkor vízhez jussanak. Álmodozom néha egy robotporszívóról vagy takarítóról, aki kutyát is sétáltat…aztán újra kezembe veszem a felmosórongyot.
Mióta kutyás vagyok, nem az a szempont, hogy belvárosi lakásom legyen metróhoz közel, hanem hogy nettó legrövidebb időn belül zöldbe jussanak a srácok, mert szerintem nem való egy kutyának az aszfaltra pisálni. Laktam egy darabig a kilencedik kerületben, és szerettem. Akkor sorsszerű volt ott élnem, és a Tűzoltó utca és a Kálvin még mindig megdobbantja a szívemet, de félóra volt, mire egy parkba jutottunk, és néha háromszor kerültem meg a háztömböt, hogy parkolni tudjak. Most panelrengetegben élek, ahol a lépcsőházból zöldbe jutok, és 5 percre mező és 5 percre kis erdő is van. Én meg többet ülök metrón. Mert mióta kutyás vagyok, ez már csak a második szempont lehet.
Mióta kutyás vagyok, nem álmodozom kabrióról. Bármikor megcsodálok egy autót, mindig az a fő szempont, hogy jó-jó, de elfér benne három kutya? Nem előny a drága szövethuzat, minél több benne a műanyag, amibe nem áll bele örökre kipucolhatatlanul a vizslaszőr, annál jobb. Jules, a tizennyolc éves twingóm még mindig szerelem, mert öt kutyára lett tesztelve. Szerintem két ülés és egy hatalmas csomagtartó az ideális. Mióta kutyás vagyok.
Mióta kutyás vagyok, nem járok nyaralni. A gondolat, hogy tíz napig hédereljek egy tengerparton, ahová nem vihetem a srácokat, teljességgel elborzaszt. Nekem az a kikapcsolódás, ahol együtt lehetünk, póráz, veszekedések és macera nélkül. Egy vízpart, ahonnan nem nézik ki őket csak azért, mert négy lábuk van kettő helyett. Nem vágyom a messzeségbe, csak a Tiszához, Dunához, Köröshöz. Velük együtt.
Mióta kutyás vagyok, nem voltam nélkülük egy hétnél több időt. Holnap azonban elutazom kilenc napra. Nagy megtiszteltetés, hogy az iskolám, ami a legdeményistább munkahelyem az összes eddigi közül, engem küldött egy nemzetközi konferenciára Bécsbe és Szarajevóba. Valahol várom is, mert Bécs az egyik legkedvesebb városom, a sült kolbász (wurst) és az egyik étteremben kapható fantasztikus oldalas nagyon csábító. Nyilván sokat fogok tanulni, új emberekkel ismerkedem, akik hasonlóan gondolkodnak a világról mint én. Olyan közösségbe kerülök, ahol egyáltalán nem leszek Gazdi. És ez már idegen nekem. Maxnak kétnaponta kötözni kell a lábát, Deménynek csepegtetni a szemébe, és én holnap mégis elmegyek. Szánalmasnak érzem magam, amiért sokkal inkább vagyok már kutyás mint egyszerűen ember. Mintha ez az egy dolog ennyire meghatározna mindent, és tényleg.
A reggel, ami nem azzal indul, hogy velük sétálok, már-már science fiction nekem. Kilenc napig leszünk távol, és nem értük aggódom. PótGazdira az életem bíznám, és végülis most épp azt teszem. Magamért aggódom, hogy képes vagyok-e még én egyszerűen csak én lenni, Judit, tanár Budapestről…nem pedig Gazdi.
Mióta kutyás vagyok, nem vagyok már az, aki voltam. Lesz kilenc napom, hogy kipróbáljam, milyen kutya nélkül élni, és már most tudom, mennyire boldog leszek, mikor hazajövök, és ők csaholva, üvöltve, berregve várnak itthon.
Mióta kutyás vagyok, boldog vagyok. És minden más csak másodlagos.”
– Judit –
“Mióta kutyás vagyok, boldog vagyok. És minden más csak másodlagos.””
Ez így van, Judit!
Annyira ismerős, amiről írsz! Nálunk semmi sem lehetett, még halak sem. Aztán amint lehetett, kutyásodtam:) Remélem, a srácok jól viselik ezt a pár napot nélküled! Te kizárt, de annál jobb lesz hazajönni.
Töpikirály, Max, Iván, lassan jön a Gazdi!
Mióta deményista vagyok, (újra) életre keltem…
Mióta deményista vagyok, lelkileg több lábon állok…
Mióta deményista vagyok, már nemcsak úgy (el)vagyok…, hanem…. !
Szeretettel adom tovább a Liebster Award vándordíjat és további sok sikert kívánok vidám írásaidhoz! Nagymami 2 blog.
Én még csak 11 hónapja vagyok kutyás, macskás viszont 15 éve. A macskák mellett nyugodtan mentem el 7-10 napra nyaralni, mert szerencsére nagyon megbízható catsitterem van 🙂 Azért hazatértemkor komolyan pedálozni kellett a bársonytalpúaknak, hogy megbocsássák távozásomat.
A kutyát viszont viszem mindenhová magammal. Csak olyan szálloda és étterem jöhet szóba, ahol a négylábú is szívesen látott vendég. Persze egy hivatalos út az más … Remélem, sok-sok szakmai és magán élménnyel gazdagodsz és nagy öröm lesz a hazatérted. Jó utat 🙂
Kedves Gazdi, Judit, Tanár!
No para, kicsit azért jó is lesz , amiért pont úgy lelkiismertfurdalása van az ember lányának, mint mikor azt érzi, hogy nem olyan nagy baj, hogy a nagyszülöknél vagy ismerösnél alszik ma a gyerek….
Most köszönni szeretnénk neked valamit!
Köszönni a Futrinka Egyesület létezésének hírét, a “menedzselésüket” és ezáltal ismertté tételüket. Ök, akik az eredeti, magyar lakhelyemtöl csupán 10 km-re vannak….
Július 5-én örökbe fogadtunk egyiküket, egy szépséges egy éves vizslafiút, Berkust – aki már az ivartalanításon is átesett és most itt a kertünkbe rohangál tölcsérrel a fején. A repülöút bizonyára még megviseli, de után a nagy erdök-tavak és szeretet hegyek várják.
Szuzikám biztosan nagyon kedvelné és a kennelböl kisóvárgó Berkus pont úgy sziven talált, mint 11 éve a kis vizsla-boxer cukipofa a pécsi vásár poros takaróján. Berkus nem helyette lett, hanem ,hogy kutyásként élhessek újra. Jó utat neked, élvezetes nyári feltöltödést és 9 nap múlva repülve pisilö két kutyát kívánok, magamnak pedig rengeteg energiát, bevezetni Berkust -ma már CHili -a szabad élet rejtelmeibe. Kréta, dolgazatjavítás mentes szép heteket! 🙂
Bükfürdőn van egy apartman hotel, oda lehet vinni kutyust is. Igaz mi 2005-ben voltunk, de szerintem azóta nem változott a szitu.
Bocs hogy beugatok
Demény hívd fel a falusi turizmus helyeket, találsz olyanokat, ahova viheted a gazdádat. Nekem is szokott sikerülni. Mindkét gazdát és Csibész barátomat is szoktam vinni.
Rajongód
Zorró
Szia. ‘Elnezest’, hogy macskaskent itt kilogok a sorbol, de annyira szivembol szoltal … Engedd meg, hogy sajat izlesemre formaljam zaromondatodat: “Mióta macskas vagyok, boldog vagyok. És minden más csak másodlagos.” 🙂
Sok szeretettel varunk Becsben, ha barmiben segitsegedre tudunk itt lenni, kerlek … 🙂 Szabad meg kivancsiskodni? Hol is van ez az etterem ezzel a fantasztikus oldalassal? 🙂
Koszonom, tovabbi szep napot. Eljenek a macskak; haziallatot mindenkinek terapias jelleggel!
Kedves Judit! Én viszem el a pálmát, mert születésem óta kutyás vagyok. Igaz az első az apukámé volt, de két éves koromba kaptam az első sajátot, ami nem tegnap volt. Le sem merem írni mióta nem voltam nyaralni. Még egy rövid műtét miatt is előbb jöttem haza, mivel a kiskutyám nem evett, nem ivott amíg nem voltam otthon és egész éjszaka a kapuban sírt. A csúcs eddig öt saját és legalább kettő vendég kutya. A vizslám már az égben kergeti a nyuszikat. Jelenleg is két kutya boldog tulajdonosa vagyok. Tedd félre a lelkiismeret furdalásodat és érezd magad jól. Az idő gyorsan elrepül.
Ez nagyon nagyon jó, én még “csak” 2 éve vagyok kutyás…de teljesen együtt érzek Veled Judit 🙂 Kitartás és hamar eltelik az a 9 kutyu nélküli nap! 🙂
Most mit mondjak…. nevettem és sírtam egyszerre. Szerintem akik igazi Deményisták tudják miről írsz. Erőt és kitartást a 9napra. Várunk haza<3
Kedves Judit!
Én is úgy vagyok, hogy inkább nem megyek sehová, ahova Csibészemet (Golden retreiver és német juhász keverék) nem vihetem, nem tudom vinni.
Megmondom őszintén, szeptember 15-én lesz 3 éves, 6 hónaposan fogadtuk örökbe 2,5 éve lassan, hogy nálunk van, de még soha nem hagytuk teljesen egyedül magára 3-4 óránál tovább, akkor is lelkiismeret furdalásunk van miatta.
Ő imád a székem alatt aludni, a fejét a talpamba fúrja ha magam alá húzom a lábam… Nem 1x elsírtam magam ilyenkor, mert olyan mély szeretet van köztünk, hogy ez már szerelem…
Aki pedig imádja a kutyáját, az bizony így jár, mint mi…
Puszi Maxnak <3, Deménynek és Ivánkának is!
Ui.: Csibészem ugyanúgy iszik mint Max, kisebb tó keletkezik, és csurgó pofival körbeszambázik a lakásban. 😛
Abszolút megértem az érzéseid. 17 éve van kutyám. Először egy német juhász, akit találtunk, sokkal később, találtunk egy 4 hónapos tacsi-labi keveréket. Megtartottuk Őt is. Aztán a német juhászt el kellett engednünk. Az borzasztó volt, akkor azt mondtam, soha többet! Legalábbis nagytestű nem lesz többet, az Ő volt! És most? Most ismét két saját kutyám van. Persze 2 kistestű tacsikeverék, mert ugye a nagytestű az a német juhász volt és azt ugye soha többet! Vagy mégis? Hiszen itt vannak szinte állandóan az ideiglenesek, a vizslák! Na igen, a rend és a takarítás. Azt csináltam rendületlenül 3 gyerek és 2 kutya után. Aztán jöttek az ideiglenes vizslák, és igen, pontosan úgy isznak, ahogy Te is leírtad, és bepisilnek eleinte és összemászkálják, ha felmostam, stb. stb. Feladtam! Rájöttem, hogy nem lehetek állandóan a felmosóval a nyomukban! Feladtam azt a elvemet is, hogy kutya a bútorra nem feküdhet! A mostani ideiglenesünknek már saját fotelje van (persze azért letakarva), és néha már az ágyban is alszik (ha a férjem nem veszi észre)! 🙂 17 év! Igen, azóta nem voltunk nyaralni, sem sehol. Ez egyébként azóta is gyakori vitaforrás nálunk. Egyszer mentünk el 3 napra úgy, hogy Őket otthon hagytuk! Hiába tudtam, hogy barátok fogják levinni, etetni, itatni, ellátni, mégis nagyon sokszor otthon jártak a gondolataim Náluk. Ez már csak így van. Ahogy Téged ismerlek, Te ugyanígy fogsz érezni! Aki kutyás, ennyire kutyás, az szerintem már nem tud csak önmaga lenni. De szerintem – annak ellenére, hogy a családban szinte senki nem ért velem egyet – ez így is van jól!
Azért próbálj kicsit kikapcsolni, jól érezni magad, kicsit elfelejteni Demény lakberendezési hajlamait (reméljük, Pótgazdit megkíméli ettől)! 9 nap múlva pedig kipihenten, feltöltődve állhatsz az újabb Demény által támasztott kihívások elé! <3 🙂
Kedves Judit! Én is így kezdtem, a tisztaság mániámmal, a rendrakásommal stb. Mióta Zserbó belépett 4 hetesen az életünkbe, eleinte hiszti rohamokat kaptam, aztán megenyhültem. Folyamatosan nyalom a lakást, de sokszor már belefáradok és feladom. Feladom, hogy nem csak a kutyám szőre hullik, a lányom hosszú hajával tele van a fürdő szoba miután megmossa, az enyém szerencsére rövidebb így kevesebbet kell össze szedni. Más aggyal gondolkozom. Most hétvégéén csajbulira voltam hivatalos a Balatonra péntektől vasárnapig. Akkor még nem volt gond, de eljött a vasárnap amikor hajnalban megsétáltatva Zserbót elhúztak Horvátországba. Az én hazajövetelem meg bizonytalan volt, mivel én csak utas voltam, így alkalmazkodni kellett 4 emberhez. Dél – egyig még örültem a napsütésnek, Balatonnak. Utána kitalálták, hogy bográcsozzunk, együnk, igyunk. Én már belülről tomboltam, hogy még mindig nem indulunk. Krumplit pucoltam, tüzet raktam… minden olyat amivel az indulást elő tudom segíteni. De nem ment 20 óra 40kor sikerült végre beülni az autóba. Én legszívesebben gyalog indultam volna el, úgy éreztem, hogy gyorsabb lennék mint a sofőrünk egy rutintalan szőke nő nagy autóban. Szerinted? Szinte sírva szálltam fel a 11-es buszra ami szerencsémre azonnal jött és a Pusztaszeri köröndtől a gurulós bőröndömet húzva magam mögött futva tettem meg azt az öt utcát, hogy mielőbb Zserbóval lehessek és vigyem sétálni. Ő is sírt én is. Nagyot sétáltunk és egész este nem engedtem el. Most szabin vagyok és örülök, hogy Vele lehetek. Jó lesz Neked ez a 9 nap, kikapcsolódsz, de az agyad és a szíved Deményéknél lesz, főleg az utolsó 1 – 2 nap lesz nehéz, de még előttetek van a fél nyár. Jó pihenést 🙂
Drága Judit! Már megint sírva-nevetve olvastam a blogot. Nekem Koksz kb. 40 éves vágyamat teljesítette, és forgatta fel az életemet, amikor örökbe fogadtam. Eddig sem voltam egy világjáró, de amióta ő van, enyhe lelkiismeret furdalással megyek bárhova, ahonnan estére nem érek haza. Egyszer mentem el 7 napra, ez alatt az idő alatt a saját helyén volt, nem voltak körülötte idegenek, mégis éppen csak annyit evett, hogy éhen ne haljon. A hazaérkezésem utáni öröme leírhatatlan volt! Azt hiszem, együtt sírtunk. Ezt az érzést csak a kutyások érezhetik és érthetik meg. Boldogan veszem tudomásul a kutyaszőrt, az esőt, és mindent, ami a kutyás-léttel együtt jár. Cserébe kapok hűséget, ragaszkodást, (úgy jön utánam, hogy az orra a lábamat éri), szeretetet.
Kívánom, hogy ez a kilenc nap – bármilyen hosszúnak is tűnik – hasznosan, élményekben gazdagon teljen.
(y) (y) (y)