Kedves Demény,

A nevem Pálma – hihetetlen, hogy egy növényről neveztek el, egy olyan magasztos vizslát, mint én.
Hétfőn leszek 3hónapos, de már is nagy követőd vagyok. Elég korán kezdem, de hát tudod… Szokják csak itthon, hogy ki a hercegnő.

Szeretnék neked kicsit dicsekedni, hogy bájommal és szépségemmel bármit elérek, amit csak akarok.
De kezdjük az elején…

Április 14.-én születtem Üllésen 8 testvéremmel. Már két hetesen rohangáltak össze-vissza a kétlábúak, hogy ki kit visz haza és mikor meg stb. Hát, most mondd meg! Még a szemem sem volt kinyílva, de már több ember látott, mint én őket… Gazdim hozott egy hosszú fekete hajú doktor nénit (barátnőjének hívja, vagy minek) és azt mondta, hogy én nem vagyok jó, mert van egy kis púp a pocakomon, valami érvnek, vagy minek hívják. Erre a fekete kiválasztotta a legkövérebb tesómat, hogy „Ő már rendben van!”. Le lettem selejtezve… Én voltam az, aki a legkisebb, legnyomibb volt. Két hét múlva Gazdi felhívta azt a nénit, akinél születtem, hogy úgy érzi, nem a kövér disznó tesóm lesz az ő kutyája, és ha lehetne megnézne még minket. Mázlija volt, mert még voltunk ketten és tudott variálni – erre még visszatérek, mert állandóan ezt csinálja.

Szóval kijött és azt mondta, hogy ÉN kellek neki, hiába van az az izé a hasamon. Úgyhogy kövér tesót lenyomtam, de már akkor tudtam, hogy lesz baj, nem kevés. Láttam a csillogást a szemében, hogy én vagyok a nagy Ő számára. Olyan, mint ahogy Judit néz téged… Tudod… Hát persze, hogy tudod, hogy miről ugatok.

Gazdim majd’ hogy hetente jött hozzám… Már a kapuból futottam, ha meghallottam a hangját, mert tudtam, hogy van nála valami finomság – én még nem próbáltam a töpörtyűt, de rajta vagyok az ügyön. Kint volt sokáig, sokat, csak azt nem értettem, hogy minek??? 10percet játszottam vele, vagyis volt a tappancsán valami csillogós zörgős cucc, amit nagyon megakartam szerezni, de aztán meguntam és ráhagytam. Ez a procedúra ment hetekig. Valamikor jött a nagyGazdim is (szenvedélybeteg, munkahelynek hívja, de szerintem csak megfürdik a benzinben, mert mindig büdösen jön haza). Szóval kb 8hetes voltam, mikor fogtak és elvittek. Hát nem lovaskocsival jöttek a pupákok, de még kocsival sem. BUSSZAL!!! Hallottál már ilyet Demény? Egy hercegnőért? Felháborító… De tettem az ártatlant, mert a tesók már uncsik voltak és egészen megkedveltem őket – kizárólag a fincsi cucc miatt, amit mindig hoztak.

Megérkeztem a rezidenciámra. Kicsit kipurcantam, így körbenéztem, aztán lefeküdtem egy hatalmas párnára és az egész éjszakát végig aludtam csendben, édesen. Ezek a hüjék meg 2 óránként néztek, hogy lélegzek-e még… Ilyen baromságot. Tiszta idegbeteg volt Gazdim, csak nem éretem, hogy minek.

Azóta is idegbeteg, de hol jobban, hol kevésbé. Valami temre jár itt Szegeden. Kommunikációt tanul, de hát f*ngja nincs róla, mivel ha kaját kérek, nem érti. Szörnyű… Ő nem szenvedélybeteg, csak néha. Neki Én töltöm ki a napjait leginkább. Nevelni kell, ahogy te mondod kedves Demény.

Vannak szabályaim, amit igen is betartatok velük nap, mint nap:

1. Természetesen az ágy az enyém!!! Ezek azt hiszik, hogy ketten kidúrhatnak, de nyílván esélytelen, pedig még csak 8kilót nyomok. Itt veszem elő a boci szemeket, hogy én legyek a cuki-nyuszi.
2. Akkor ugatok vissza, amikor akarok. PONT és enyém az utolsó szó. Mindig.
3. Ha úgy van kedvem, nem szólok egyikhez sem, mert nem tettek eleget követeléseimnek. Akkor szenvednek ám igazán…
4. Séta közben felugrok bárkire, akinek jó szaga van és nem érdekel, hogy az idegbeteg Gazdim sipítozik.
5. Ha jön valaki – márpedig átjáró ház van, mióta itt vagyok, mivel csodálni akarnak – kizárólag velem foglalkozhat, a szenvedélybeteget meg idegbeteg Gazdit le kell sz*rni.

Egész jó felfogásúak, mert hamar megtanulják, ha valami új dolgot találok ki. De nincs okom panaszra… Sétáltatnak, sokat etetnek (bár néha megfordul a fejemben, hogy ezzel van valami céljuk), mesét kapcsolnak, ha úgy akarom… szóval tényleg.

Idegropim múltkor bejelentette, hogy lehet lesz egy tesóm. Mondom mi a francnak? Nem vagyok én elég neki? Aztán valami ideig-óráig-os téma volt, de nem értettem. Mióta itt vagyok állandóan nézi a facebookot. Tiszta vizsla-hülye, de hát érthető, nem?

Sok fajtásamnak kívánok ilyen ropit meg beteget, mert a s*ggemet is kinyalják, ha úgy szeretném.

De igazából két dolog miatt kerestelek fel kedves Demény, csak állandóan jár a szám és nem tudom befogni…

Az egyik, hogy számíthatsz rám! A legkisebb követőd vagyok, aki osztja itt Szegeden az igét. Deményista vagyok, vállalom és imádom!

A másik, hogy idegropim tudod arra a temre jár és itt nyaggat, hogy kérdezzem meg, hogy nem vennéd-e zokon, ha szakizéjének a témája lenne a blogod meg egyáltalán Te? PR szakra jár a drága, de szerintem elküldöm hozzád tanfolyamra, mert néha kételkedem, hogy egyáltalán tudja, hogy miről is van szó.

Szóval Demény… Ha nagy leszek, remélem egyszer találkozunk… (Most csillogó szemmel nézem a monitort és próbálom szugerálni)

Kérlek, maradj ilyen, hogy maradhass a példaképem!

Puszi,

Pálma