“Deményem tegnap eléggé kikelt a szaporítók ellen, és kapott érte hideget-meleget is, ahogy ez lenni szokott. Nyilván nem vonom kétségbe egyetlen állítását sem, hiszen nem lehetek a szemében csirkefej, és borzalmasan megrendített Zéró értelmetlen halála is. Az volt? Talán nem. Csak rajtunk múlik, hogy értelmet kapjon, hiszen egy ilyen édes kisvizslára jobban felfigyel a világ, talán többen meghallják, amit mondani akarunk.
Csak egy dolgot szeretnék kérni.
Most, hogy lehetőségem van Európa délibb részén kisebb körutat tenni, mondjuk ki, a Balkánon, most látom, hogy mennyivel jobb az állatvédelem helyzete Magyarországon.
Tudom, mennyi szörnyűséggel küzdünk még nap mint nap, hogy mennyi kidobott, megkínzott állat vár a segítségre. Tudom, hogy évtizedekre van még a nap, mikor olyan törvények születnek és olyan emberek, akik nem tartják az állatokat borzalmas körülmények között. Tudom.
De ma láttam egy kutyát holtan heverni az út szélén, és senkit nem zavart. A belvárosban.
Láttam kóbor ebeket a sétálóutcán kukázni, csak elmentek mellettük. Rám nézett egy macska, miközben valami megnevezhetetlen véres cafrangot rágott.
Úgy élnek itt az állatok, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy falkában járnak a kutyák a turisták között, csapzottan, éhesen.
Nálunk is vannak kóbor kutyák, nálunk is éheznek állatok. Mi az, amiért mégis azt kell mondanom, Magyarország nem a Balkán? Mi nem megyünk el mellettük szótlanul. Van állatvédelmi törvényünk (akármilyenis), vannak állatvédelmi szervezeteink, akik erőn felül harcolnak azért, hogy ne legyünk a Balkán része.
Szóval, csak egy dolgot szeretnék kérni: köszönjétek meg nekik! Hogy lehajolnak, ölbe vesznek, orvoshoz visznek, etetnek, gondoznak, megmentenek lelkeket. Miattuk érzem úgy, van még esélye az emberiségnek. Bármit is mond Demény. És köszönöm nekik.”
– Judit –
Itt találtok további képeket: samethsphotos.wordpress.com
Sajnos a görög helyzet tényleg szomorú az állattartási szokásaikat nézve. Mi is tapasztaltuk hogyan bánnak velük. Egy alkalommal a párom zavarta el a hülye gyereket hogy ne bántsa a kóbór kutyát,akit persze etettünk egy héten át amíg ott voltunk. De ez nem megoldás.
“ebadta” “emberek” ott – EB ADTA SZERETET ITT
Rossz, hogy a reggeli kávémba potyog a könnyem! Az előbbiek fényében csak köszönet illeti az itthoni állatvédőket és mindenkit, aki nem tud elmenni egy szenvedő mellett.
Judit! Koksz már megint nem érti az extra ölelés-hullámot!
<3 ennyi.
Igen, el kell menni külföldre ahhoz, hogy rájöjjünk itthon jobb az állatok helyzete. Montenegróban voltunk most a nyáron, volt szerencsém látni az ottani helyzetet. Bár volt olyan is, hogy a legtöbb kutya, macska éttermek, boltok közelében járkált, feküdt, üldögélt. Amin elcsodálkoztam nem voltak soványak és elég barátságosak voltak. Jaaa és nem zavarta el Őket onnan senki. Osztrog közelében döbbentem egy kicsit le ahol egy “bolt” mögött egy talán 2×3 méteres kennelbe volt bezárva egy idősebbnek kinéző német juhász kutya aki kissé sovány volt, volt előtte víz aminek a teteje hártyásodott holott alig 2 méterrel volt egy csap amint tömlő volt. Kikotortam a vizet és adtam neki frisset, mire térültem fordultam a lában alá került egy barna tacskó jellegű és egy kölyök kutya akinek igen csak be volt esve a horpasza. Mivel enni álltunk meg és jócskán maradt hát nekik adtuk. A kis kölyök amit levágott örömében…mert közben kicsit játszottam vele, meg itattam, kicsit a vizes kezemmel meg törölgettem a koszos bundáját …és elmondhatatlan volt látni a szemét. Férjem estig nem is reagálta le a dolgot, csak utána beszéltünk róla, hogy legalább volt szegénynek egy jó napja. Nehéz szívvel hagytam ott, de motorral voltunk esélytelen lett volna bármi is. De egy kicsit örültem, hogy egy kis szeretetet adhattam valakinek.
Egy pár évvel ezelőtt volt szerencsém egymás utáni év nyarán eljutni Santorinire és Ciprusra. Mindkét nyaralásomat tönkre tette, hogy láttam, hogy viselkednek a kutyákkal. Santorinin állítólag írtják őket, hogy ne zavarják a turistákat. Cipruson egy rettegő, éhes kutyával találkoztam, amikor is egy napom ment rá, hogy megpróbáljak segítséget szerezni neki (ez Ciprus legmagasabb pontján volt, az ottani éttermesek azt mondták, hogy van gazdája, csak épp nincs ott,, ehhez képest konkrétan rettegett a kutya az emberektől), sajnos nem sikerült (bár végül találtam egy angol csajt, aki valamiféle menhelyet üzemeltet, de nem értem el, a mailemre sem válaszolt)
Akkor elhatároztam, hogy elegem van a görög nyaralóhelyekből, bármilyen szépek is, vagy jó a kaja, meg bármennyire is kedvelem az egész görög életérzést, EZ mindent elront.
Ugyanakkor ez nem ment fel minket semmi alól, mert nagyon sokan itthon is azon a szinten kezelik a kutyákat, meg általában az állatokat, mint ott. Ezen csak némileg tudnak enyhíteni az olyan emberek is, mint a Futrinkások meg a többi elkötelezett állatvédő….