“Deményem tegnap eléggé kikelt a szaporítók ellen, és kapott érte hideget-meleget is, ahogy ez lenni szokott. Nyilván nem vonom kétségbe egyetlen állítását sem, hiszen nem lehetek a szemében csirkefej, és borzalmasan megrendített Zéró értelmetlen halála is. Az volt? Talán nem. Csak rajtunk múlik, hogy értelmet kapjon, hiszen egy ilyen édes kisvizslára jobban felfigyel a világ, talán többen meghallják, amit mondani akarunk.
Csak egy dolgot szeretnék kérni.
Most, hogy lehetőségem van Európa délibb részén kisebb körutat tenni, mondjuk ki, a Balkánon, most látom, hogy mennyivel jobb az állatvédelem helyzete Magyarországon.
Tudom, mennyi szörnyűséggel küzdünk még nap mint nap, hogy mennyi kidobott, megkínzott állat vár a segítségre. Tudom, hogy évtizedekre van még a nap, mikor olyan törvények születnek és olyan emberek, akik nem tartják az állatokat borzalmas körülmények között. Tudom.
De ma láttam egy kutyát holtan heverni az út szélén, és senkit nem zavart. A belvárosban.
Láttam kóbor ebeket a sétálóutcán kukázni, csak elmentek mellettük. Rám nézett egy macska, miközben valami megnevezhetetlen véres cafrangot rágott.
Úgy élnek itt az állatok, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy falkában járnak a kutyák a turisták között, csapzottan, éhesen.
Nálunk is vannak kóbor kutyák, nálunk is éheznek állatok. Mi az, amiért mégis azt kell mondanom, Magyarország nem a Balkán? Mi nem megyünk el mellettük szótlanul. Van állatvédelmi törvényünk (akármilyenis), vannak állatvédelmi szervezeteink, akik erőn felül harcolnak azért, hogy ne legyünk a Balkán része.
Szóval, csak egy dolgot szeretnék kérni: köszönjétek meg nekik! Hogy lehajolnak, ölbe vesznek, orvoshoz visznek, etetnek, gondoznak, megmentenek lelkeket. Miattuk érzem úgy, van még esélye az emberiségnek. Bármit is mond Demény. És köszönöm nekik.”
– Judit –
Itt találtok további képeket: samethsphotos.wordpress.com
