Vannak napok, mikor a legkisebb probléma is hatalmasnak tűnik, és minden csak rossz. Barátaim azt mondják erre, a sz*r is büdös. Ma sajnos, ilyen napom van. Iszonyú kimerült és feszült vagyok. (Nyári szünet, helló!) Mondhatnám, hogy ezt az érzést ismeri, akinek daganatos kutyája van, de ez nem erről szól. Max jól van, és leszámítva a nagyon lassan gyógyuló sebet a lábán, nem tekintem daganatos kutyának. A seb is begyógyul majd. Lassan. Lassan. A napi dokilátogatás, a napi kötözés ennyi idő után már rutin. Fárasztó? Szörnyen. Max nem akar velem egy kocsiba szállni. Ma majdnem a Városligetben hagytam, mert makacskodott, nekem meg elegem lett. Nem csak neki nyűg a kötés, hanem mindannyiunknak, az egész falkának. Fáradtak vagyunk.
Talán ez az oka annak, hogy a deményista életet irányítani, a közösséget terelgetni, a vezért fordítani néha kicsit sok. Ma sok. Ma azért sok, mert úgy érzem, nem figyeltek rám, vagy nem értetek.
Az elmúlt másfél-két év alatt, mióta a blog létezik, megedződtem. Már nem akadok ki, ha valaki szerint én vagyok “a kutyatartás szégyene, és ha olyan neveletlen, antiszociális és problémás kutyája lenne mint Demény, nem blogot írna, hanem elbujdokolna szégyenében”. Ezt idéztem. Talán igaza van. Nem vagyok Korom Gábor. Sosem állítottam ezt, nem kértem, hogy úgy éljetek, ahogy én, jajj, dehogy! Ne! Ez nem erről szól, nem utat akarok mutatni, nem vagyok jobb semmivel mint bármelyik gazdi, sőt…a deményizmus nem példa, talán csak tükör. Néhányan belenéztek és nevettek, mások, az okosgazdák, okoskodnak.
Nem akadtam ki azon, hogy ezren mondtátok el, hogyan kellene Max lábát kezelni. Mert tudom, hogy csak a jóindulat beszélt belőletek. Néha elgondokodtam azon, mégis mit képzeltek ti rólunk? Mikor jótanácsként felmerült a fertőtlenítés és a kék kenőcs vagy a neogranormon…szerintetek hogyan kezeljük a sebet? Teliholdkor ráköpünk háromszor és körbeforgunk kántálva?
Nem akadtam ki azon sem, hogy hiába könyörgöm, mindenáron rám akarjátok tukmálni szegény Noir-gyereket. Imádom, igen. És? Ha minden állatot haza hoztam volna, aki megdobbantotta a szívemet, úgy hívnának: Noé! Nem tudjátok elképzelni azt a harcot, amit Édesanyámmal vívtam a 2 kutya és egy macska miatt…gondoljátok, újra megteszem ezt? 😀 Lehet, de nem most. Az egy négyzetméterre jutó négylábú így is több mint túlzás. Talán egyszer lesz egy házam, akkor lesz még egy macska, akkor lesz ideiglenes kutya, akkor… Most segíteni próbálok Noir-nak, hogy találjon valakit, aki úgy szereti, ahogy én szeretném. Nem akadok ki azon, hogy jajjdehazavinném, de…nem akadok ki azon, hogy szerintetek hozzám tartozik, csak kérem, nagyon szépen kérem, ne verjétek máséval a csalánt. Mert én ennél többet nem bírok el.
Nem akadtam ki azon, hogy felelőtlen gazdinak lettem nevezve, mert Max ma a kötésével pocsolyába lépett. Vannak nálam felelősebb gazdák, ahogy jobb emberek is. Én ennyire vagyok képes. Minden, de minden séta előtt még egyszer átkötöm a lábát vízhatlan zacskós kötéssel, hogy ha sár vagy víz van, ne ázzon át. Számold ki, az mennyi séta, mennyi kötszer, mennyi töpirevaló? Tarthatnám pórázon hónapokig, vigyázva minden lépésére. Nem vagyok rá képes. Felelőtlen gazdi lennék, meglehet. Legyen vizslád, hónapokig pórázon, aztán fröcsögj!
Hogy mégis min akadtam ki? Mindenen. Sajnálom, ha nem vagyok nektek elég felelős állattartó. Sajnálom, ha nem megy minden simán. Nekem is rossz, ami az ebeknek az. Én is elfáradok néha.
Ma pocsék napom volt. Mit lehetne elllene tenni? Semmit. Azt hiszem. Noir még Dokinéni felügyelete alatt áll, mi minden nap megyünk kötözésre, és én egyszerűen fáradt vagyok. Vessetek rám követ, fröcsögjetek, ennyire vagyok képes, és fáj, ha nektek ez nem elég.
Kevés olyan embert van a világon aki ilyen szeretettel törődik az állataival, ennyi energiát, időt, pénzt és ideget áldoz rájuk, arról nem is beszélve hogy még blogot és facebook oldalt is vezetsz róluk. Demény a kötsög és a falka színt visz a mindennapjaimba, rengeteget nevetek. Sokszor gondolok deményre és maxra ahogy takaró alól kilógo orral punnyadnak reggel mikor én már rég az iskolapadban aszalódok és irigylem hogy milyen fasza életük van, egész nap mulatnak, boldogok. Elképhelni se tudnék jobb gazdit nekik. TE VAGY A ZUPERSZTÁR!
“You can be the ripest, juiciest peach in the world, and there’s still going to be somebody who hates peaches.”
Dita Von Teese
don’t give a single flying shit about them
you are awesome
Pocsolyába léptem, sáros lett… Ne foglalkozz semmi mással, csak azzal amit jónak látsz. Tökéletes ember nem létezik, mindenkinek vannak gyengeségei. Ez jusson eszedbe és az, hogy mindent megteszel, hogy Max meggyógyuljon. Aki nem hiszi, járjon utána, kérdezzen, vagy ha erre nem képes és csak fröcsögni tud, húzzon a … oda. Annak magyarázzanak, aki veri a kutyáját, éhezteti stb. Te jó gazdi vagy és ez a képeken is nagyon jól látszik. Demény és Max is boldog a sok muki között. 🙂 Szép napot!
BELŐLETEK MERÍTEK ERŐT A MINDENNAPJAIMHOZ!!!!!!! Nekem mindig az jön le, hogy micsoda JÓ EMBER vagy és legalább így megismerhettelek BENNETEKET! és “NEM ELÉG…” belőletek 😉
Minden emberi tett rombolás, melynek nem a szeretet a lényege. A Demény-falkában nincsenek romok. Deményotthonban tapintható a szeretet. És ennél több nem kell. A romépítő emberek véleménye nem számít. Ha levetnék szánalmas álarcukat, kiderülne, hogy úgy érzik magukat, mint hal a szatyorban. Kívánok minden kutyusnak, cicusnak ilyen boldog családot, mint amilyen a Czukor Kötsög Deményé.
Kedves Judit! Nem akarok okosságokat írni, egyrészt a stílusom meg se közelíti se Deményét, se a tiédet, másrészt a lényeget te magad leírtad: a deményizmus elsősorban tükör…és hát ugye abban mindenki mást lát…, ha nem tetszik neki, nem te vagy a hibás!
Kedves Judit!
Kedvderítésnek szánva: nem vagy egyedül. (Nekem ugyan egyszerre csak egy ideiglenes kutyám van és egy saját – macsek nincs is… de néha én is úgy érzem, hogy hagyjon már mindenki lógva. Hogy aznap valahogy semmi nem úgy alakul, ahogy szeretném, legszívesebben az egészet offolnám, úgy ahogy van. A kutyák pofátlankodnak, órákig állok sorban, hogy aztán közöljék: bezár a kassza, sétánál mindkét négylábú ereszd-el-a-hajamat játszik és amikor megpróbálom helyretenni őket, jön egy néni és kioktat, hogy hogyan is kéne kutyát tartani- nevelni. ) Nekem ilyen napokon egy segít – ezt a nagymamám szokta mondogatni- “Nézd komédiának, és legott mulattat!” Nálam beválik – nagyjából… Nevess rajta! 😉
Judit! Nem hiszem hogy foglalkozni kell a köpködésekkel. Aki kutyá(ka)t/macskákat tart azok tudják hogy miről írsz. Mint ideiglenes nálunk is több négyláb mint kétláb van a lakásban. A szokásos felfordulással. De aki jön/nemjön hozzánk tudja mire számítson. A beszólogatásra pedig annyit szoktam mondani, hogy amíg nem kérek tőle hogy az állatok el legyenek látva, addig a megjegyzése lepörög rólam. 🙂 Úgyhogy szelektálj mit hallassz/látsz meg.
Drága Judit! Megértem, hogy fáradt vagy. Mindenki lehet az. Sajnos sokan ezt elfelejtik. Demény, Max és Iván álmodni se tudna magának jobb gazdit, mint amilyen Te vagy nekik. Lehet, hogy Max pocsolyába lépett, és lehet hogy Demény full lökött és neveletlen, de így vagytok Ti egy tökéletes család. Az állatoknak nem mindig a felelős gazdi kell, hanem a szerető gazdi. Tarthatnád Maxot pórázon, de akkor mindketten szenvednétek. Kinek jó az? Szapulhatnád és nevelhetnéd éjjel-nappal Deményt (akkor se tuti a siker 😀 ), de mindketten boldogtalanok lennétek. Kinek jó az? Tojd le azt akinek nem tetszik az ahogyan a családoddal élsz, és légy nagyon felszabadult és boldog!
most értem haza. A kisebbik megzabálta a gyerek irattartóját. Ja, az iratok nagyrészével együtt. Kerregtem, morogtam, kapott mindenki:) A két kutya, a kamasz. A két macska csak azért nem, mert még nincs vacsiidő, nem tolták ide a pofájukat. Ez egy normális este. Általában. Mint ahogy ideülök és megolvaslak. Nem cuppogok minden képnél és nem osztok tanácsokat. Mindenki úgy kinlódja ki a megoldásait, ahogy tudja. Szeretem olvasni az írásaidat, mert szeretek röhögni (és nem röhögni) és szeretem, hogy nem csak nálunk van fesztiválhangulat ha a kutyák (macskák) megkattannak. Vagy mi, kétlábúak. Várom a könyvet is. És ezután is kussolok (asszem). Mit a francot akartam ezzel az egésszel ? Hogy fel a fejjel, holnap jobb lesz…..
Gazdi!
Végig olvastalak, és a véleményem ez: bocsánat az őszinte szóért, de szarjál a fröcsögőkre, a megmondó és hangemberekre! Neked ez a két kutya és a macska annyit köszönhet már, hogy azt elmondani nem lehet, mindent megtettél és meg is fogsz tenni, ami emberileg , kutyailag, macskailag lehetséges. Te csak ezzel törődj, ez vezessen és az, hogy nagyon sokan vagyunk, akik hiszünk benned, bennetek, szeretünk benneteket! 🙂 Akik pedig okoskodnak, nos, azok tehetnek egy szívességet:-) Csinálják jobban, ha tudják… de kétlem, hogy tudják!:-) Üdvözlettel: egy nyávogós négylábú gazdája 🙂
Kedves Judit!
A való életben Martha Stewartok és kutyasuttogók sem léteznek. Az emberek meg azt hiszik, hogy itt az interneten arc nélkül nagyon könnyen beszélhetnek következmények nélkül. Jó gazdi vagy, ezt látjuk, emellett dolgozol és nem teljes állásban végzed a “kutyasuttogó” létet. Martha Stewart féle háztartást is csak non-stop lehet vezetni, az embernek kompromisszumokat kell kötnie, hiszen vagy három-négyféle non-stop feladatot kellene ellátnia. Remélem Max hamar meggyógyul és te sem leszel ilyen elcsigázott! Fel a fejjel! A magyarázós paprikajancsik meg menjenek önkéntesnek egy menhelyre, ha ennyire tudnak mindent tutin. Ez mindenkinek hasznos lenne. 🙂
Minden Gazdi csak annyira legyen “felelőtlen” mint te. Te befogattál a lakásodba 2 kutyát és 1 macskát, és a lehető legtöbbet próbálod nekik megadni. Szerintem boldogok 🙂 és ez neked köszönhető 🙂
Néha gyülekeznek a felhők a fejünk felett, de a Nap mindig ott süt felettük, a felhőket pedig elfújja a szél….Valahol olvastam. Judit, irigylésre méltó gazdája vagy a falkádnak, a Jó Isten néha megenged az életünkben nehézségeket, problémákat, de csak azért, hogy megtanuljuk ezeket legyőzni, felállni és tovább menni ! 🙂 Lehet, hogy most az élet nem éppen a napos oldalát mutatja nektek, gondolok Max lábára, de fel a fejjel, és előre kell nézni, sokan drukkolunk és nem a kritikák számítanak, hanem a jó kívánságok ! Ne hagyd magad lehúzni ! Sok örömöt kívánok a négylábúakhoz, még több türelmet és Maxnak gyógyulást ! 🙂
Kedves Judit!
Most már visszamenően talán elolvastam az összes blogot. Sírtam, nevettem, örülök, hogy megtaláltalak Benneteket. Ez egy jó közösség! A jó közösség pedig kiveti magából a nem oda valókat. Azt egyébként nem értem, hogy aki csak fröcsögni és csirkefejűsködni tud, aminek olvassa? Nem kötelező! Az természetes, hogy nem érthetünk egyet mindenben, hiszen ha ez egy dicsőítő éneket zengő falka lenne, valaki nem lenne őszinte. De a véleményalkotásnak van formája: én így gondolom, én így szoktam, nekem így sikerült, stb., stb, de semmiképpen nem vindikálhatjuk magunknak a tévedhetetlenséget! Ha a Te lelkiismereted tiszta, ha mindent elkövetsz, amit lehet és tudsz, akkor felelősségteljesen, jól teszed a dolgodat. Persze könnyű nekünk jópofizni, hogy Demény vigye haza a cicát, meg írj könyvet (persze nagyon örülnék neki), de az életedet Te éled, és Te tudod, hogy még “mi fér bele”. Rengeteget jót teszel azzal. hogy felhívod a figyelmet olyan dolgokra, amiket a mégoly jószándékú, de kevés ismerettel rendelkező emberek vagy nem tudnak, vagy észre sem vesznek. Ennek következményeként lesz étel, pelenka, pénz ott, ahol nagy szükség van rá.
Ne foglalkozz a partvonalról “beugatókkal”. Töltekezz ezekből a sok-sok szeretettel írt hozzászólásokból és legyetek még sokáig nekünk mindennapi jóbarátunk, reggeli kávé mellé olvasmányunk, együttes örömünk és bánatunk. Érezzétek szeretetünket, hiszen országszerte sokan reggel Veletek kelünk, aztán lefekvés előtt még megnézzük, történt-e valami és észre sem vesszük, hogy már megint egy órája a gép előtt ülünk és kacagunk vagy sírunk, de mindenképpen KÖZÖSEN gondolkodunk, érzünk és száll Felétek gondolatunk. Ölelés és nagy pacsi!
Kedves Gazdi, Judit!
Nem tudom, mit írhatnék, amit előttem, a többiek nem. De úgy érzem, muszáj valamit, mert az ilyen trágya napokon egy “helló” is jól tud esni.
Azt már elmondták, hogy nem vagy rossz gazdi, fölösleges lenne magyaráznom. Elmondták, hogy milyen jó ember vagy, mivel én sem gondolom másképp, nem tépem a szám.
Viszont szerintem Demény igazán seggbe billenthetné azokat, akik ezt az érzést kiváltották belőled, mert annyit adtok, nap mint nap, hogy hogy a minimum részünkről, hogy nem ugatunk bele mindenbe (tehát néha engem is seggberúghat Demény, minden jó szándékommal együtt).
Maxnak mukis jobbulást, Noirnak szuper gazdit, Deménynek töpihegyeket, Ivánnak alutasakost, neked pedig végre egy kis nyugalmat kívánok!
Végtelen szeretettel
Kata
Kedves Judit! Remélem már jobb a hangulatod!
Szerintem csodálatos gazdi vagy, és nincs senkinek joga beleugatni a dolgaidba! Az EGYIK kedvencünk pár éve került hozzánk. Borzasztóan nehéz eset, úgy hívtam, Kisköcsög, és emiatt furdalt a lelkiismeret. Amikor néhány hónappal később, még a vizslamentők oldalán megjelent egy írás, megnyugodtam, nem én vagyok az egyetlen, aki leköcsögözi a kutyát. A mienk olyan nehéz eset, rossz természetű, gonoszkodó, számító, akaratos, ha ember lenne, nem szeretnénk. De nem ember, szeretjük. :)))) Demény is olyan, amilyen, egy szeretetre méltó köcsög. Attól, hogy nehéz eset, nem leszel rossz gazdi, sőt, az írásaid mindig bebizonyítják, milyen jó sora van Deményéknek veled! Beszólni a legkönnyebb. Az ilyeneknek lenne elég söpörnivalójuk a saját portájukon…. Judit, kívánom, mielőbb fújja el a negatív gondolataid a szél, Maxnek mielőbbi gyógyulást és legyetek mindnyájan vidámak!
Kedves Judit!
Szinte csak ismételni tudom azt, amit már leírtak előttem.
Már jó ideje olvasgatom a blogod (bocs, Demény blogját) . Eddig még nem írtam soha, ezzel szerintem sokan vannak így. Gazdi vagy. Ennyi. Arról csak a kutyáidnak lehet véleménye, hogy milyen. Ivánt azért nem írtam, mert a macskáknak teljesen más elképzeléseik vannak az emberrel kapcsolatban.
Nekem sokat segített a blogod, hogy kicsit lazábban kezeljem a dolgokat. Mikor rátaláltam a blogra egy goldink, és egy vizsla-agár keverékünk volt. A goldi ‘jókutya’. A vizsloid VérDeményista. Mióta kicsit lazább vagyok, sokat javult a helyzet :). Kompromisszumokat kötöttünk. Elfogadtam, hogy szó szerint öleb. Annak ellenére, hogy jól megtermett vizsla méretű, beleül az ölembe. Cserébe teljes mértékben behívható. A marad is nagyon jól megy kb fél éve. Ez a leglényegesebb változás, de még van sok más is 🙂
Idén márciusban gazdagodott először a család, egy ideiglenessel aki azóta kirepült, most van itt a második. Egy hónapja cicánk is lett, csodálatosan beilleszkedett, de az első egy hetet senkinek nem kívánom. Az új jövevények nagyrészt ez annak köszönhetőek, hogy rájöttem nem vagyok pocsék gazdi. Minden kutyának megvan a saját személyisége, egy kemény dióból sose lesz olyan kutya, mint ‘ahogy a nagykönyvben meg van írva’. Amíg nem veszélyezteti a kutya a saját, vagy mások testi épségét, te meg kielégíted a szükségleteit, igenis Gazdi vagy. A nagybetűs. Felmegy az ágyra, kanapéra, fotelba? Vizsla, ne várja tőle senki a földön alvást. Üvölt, húz, kakit eszik? És? Közöd? Legalább nem a kertbe van kib.szva dísznek…
Az, hogy nem vállalod Noir-t szerintem egy felelős döntés, ahol félre tetted az önzőséged. Mindenki maga tudja mit bír, és mi az amit már nem. Nem vette el a józan eszed, mert jajjjdecuki. Ezt én becsülöm. Valahol itt kezdődhet az, amit felelős állattartásnak hívunk.
Csak így tovább! Mi mindig veled örülünk, sírunk, vagy épp bosszankodunk.
Kata, Mucc, Nyammer, KalapÚr, Kele
Kedves Judit!
Hidd el, sokkal többen vagyunk, akik csak olvasunk, és a háttérben szeretünk benneteket, mint akik kioktatnak, bántanak stb. Soha nem leszünk tökéletes anyák, sem tökéletes gazdik. De a mi falkánknak így vagyunk jók, és csak ez a lényeg. Szóval írj, blogolj, és legyél Gazdi úgy, ahogy te vagy, mert mi rátok vagyunk kíváncsiak, azért vagyunk itt!
Köszönöm! <3
Kedves Judit!
A szar napok azért vannak, hogy jobban élvezhessük a nem olyan szar napokat. Mikor meg jó napok jönnek, juhhé, de nagyon örülünk.
Akik a blogot élvezik és a értékelik, tudják jól , hogy miröl szólnak a gondolataid. Mióta Berkust haza hoztuk a Futrikából én pl. újra GYED-en érzem magam, csak most a bébi nem 3, henmem 18 kg.
Második napon megpattant, az azonnal épített kertkapun, ágyban alszik, kiválasztott magának és követ mindenhová, amiért a 9 éves lányom orrol rám ( miért nem vele?:( ) .
Mindannyian tesszük a dolgunk, te pedig egy kicsit többet is. Ellátsz bennünket plusz energiákkal, -talán ettöl van neked néha kevesebb – megnevettetsz, támogatásoddal nagyon klassz dolgok történnek.
Nyugi, a szar napoknak is vége lesz! Lassan kezdödik az iskola, itt kicsit hamarabb is, jön a napi rutin…. Èn hogy fogok dolgozni járni???
Pozitív energiák! Minden jót MMaxnak!
A fanyalgóknak ajánlom szíves figyelmébe Csányi Vilmos etológusprofesszor könyveit, aki szerint a kutyát tartani szinte olyan, mint gyereket nevelni. Ennek a megállapításának az egyik indoka az, hogy akárcsak a gyerekek, a kutyák is mind külön egyéniségek, személyiségek. Nincs egyenrecept, hogy melyik kutyát hogyan kéne jól tartani, nevelni, ahogyan gyereknél sem.
Szóval csak így tessék kéretlen tanácsokkal ellátni bármelyik kutyatulajt.
A felelős kutyatartás szerintem baromira nem ott kezdődik, hogy mindenáron megfegyelmezem az ebet, ha pl. kötészokni van a lábán. OK, alapvető parancsoknak tudjon engedelmeskedni, pl. behívni lehessen, de ez a kutya biztonságát legalább annyira szolgálja, mint azt, hogy a gazdi a mellét döngethesse, hogy milyen okos ebe van. A kutya, pláne ha vizsla érdeklődő. Kíváncsi. Mint egy gyerek. Ha a gyerekednek seb van a lábán, mit csinálsz? Bekötöd, esetleg ha olyan, doki köti be, és aztán szobafogságra ítéled? Bezárod, hogy nehogy még egyszer sebes legyen a lába? Egy oktalan állatnak hogy magyarázod meg, hogy ez neki így jó, amikor neki esze ágában sincs mártírt játszani a sebe miatt, csak egyszerűen kutya akar lenni? (Sokkal több méltósággal viselnek minden bajt, mint sok ember, úgyhogy ideje lenne másfelől nézni a dolgot sokaknak.)
Mitől felelős egy gazdi? Hogy együtt lélegzik a kztyájával, macskájával, papagájával, stb. Ha beteg, orvoshoz viszi, lelkiismeretesen ápolja, minden gyógyszert bead neki előírás szerint, kötözésre viszi, stb. A mozgásigényét kielégíti. Ingergazdag környezetet biztosít neki, hogy az agya is járhasson az ebnek, necsak a lába. (Ezt a négy fal közt mégis hogy???) És játszik vele, amennyi csak az idejébe és a kutyájába belefér.
Judit, Te ezt mind csinálod. Nem egy kutyával, hanem kettővel, plusz egy Ivánnal, a többi állattal meg alkalomadtán. Te bele tudsz nézni a tükörbe reggelente? Bele hát. Akkor meg mit érdekel, hogy más mit nyifog? Majd ha ő is azt meg jobban csinálja, mint Te, amjd akkor. Addig meg legyen neki büdös a sz@r is, de nem Neked.
Deményista öleléssel ismeretlenül is egy labi gazdija
🙂 Cs. 🙂
Kedves Judit!
“Teliholdkor ráköpünk háromszor és körbeforgunk kántálva?”
Ez nagyon tetszik! 🙂
Sajnálom, hogy most mélyponton vagy, de hiszem gyorsan kirángatnak a 4 lábúak onnan. Csibészemből kiindulva…
Szerintem nagyszerű gazdi vagy, és jó ember, hisz tényleg ott segítesz, ahol csak tudsz, közben CSODÁLATOSAN gondoskodsz a 4 lábú szőrös beste kölkeidről (Max <3 nem beste, hanem angyal, legalábbis az én szememben. IMÁDOM)
Én is azt mondom, XARD le nagy ívben azt, aki kritizálni mer! Csinálja utánad, aztán járjon a szája mint a kacsa segge!
Az, hogy "neveletlen" kutyáid vannak? Aki ezt írta, annak meg vagy még ettől is sokkal rosszabb, vagy (ez valószínűbb) SZOLGALELKŰRE "nevelt" van…
Nem tudom, te hogy gondolod, de én azt vallom:
Milliószor inkább egy neveletlenebb kutya, mint egy szolgalelkű, aki semmit se tesz engedély nélkül!
Az olyan, mintha lenne egy gyereked, aki egész nap meg se mozdul, nem beszél, nem játszik csak akkor, ha megengeded. Elvész a lényeg, a LÉLEK, az EGYÉNISÉG…
Hogy Max <3 belemegy a pocsolyába? Ki nem xarja le? Rutinos gazdaként biztos védekezel az ilyen esetek ellen, hisz nem akarsz rosszat tenni imádott Maxunknak, de magadnak sem. Aki erre még nem jött rá az írásaidból, az menjen a francba innen!!!
A másik kedvencem, mikor egy "kutyás" azt mondja, milyen koszos lesz a kutya, ha játszik (cimborázik)… Baxxus, azért kutya! Nem kiállítási tárgy! Van víz, le lehet zuhanyozni őket! Még Csibészemet is, pedig nem szereti a vizet… 😛
Akinek LÉLEKTELEN, PATYOLAT TISZTA állat kell, az vegyen inkább robot kutyát! És hagyja békén azokat a GAZDIKAT, akik hagyják imádott állatkáiknak, hogy ÉLJENEK, ÉLVEZZÉK azt a rövidke életet, ami megadatott együtt!
Mi, NORMÁLIS kutyások IMÁDUNK Benneteket!
Puszi a srácoknak, Maxnak meg 1 hatalmas extra simit is küldök.
Egy Maxista rajongó. 🙂
Tudod, miért lettem rendszeres olvasód? Mert lassan egy éve menhelyről hozott kiskutyánk van, aki épphogy túlélte a dolgot. Azóta is hálásak vagyunk érte, hogy velünk van, bár tényleg nehéz volt elnyerni a bizalmát. Hozzád betérve mindig felüdülés olvasni a sorokat, és tudom, érzem, hogy egyszer mi is elérünk erre a tökéletes bizalmi szintre Macival. Imádnivaló kis dög, nélküle sokkal szegényebbek lennénk. Magasról ejtsd le a sötét okostónikat, nincs szükséged rájuk. Sokunknak viszont éltető minden sorod. Jobbulást Maxnak, éljenek a deményisták! 🙂
Judit!
Mindenki olyan gazdi amilyen, nem hiszem, hogy az aki “kioktat” jobb lenne bárkinél. Mindenki úgy “neveli” a négylábúját és a gyerekét ahogy azt Ő jónak látja, vagy mint egy ismerősöm szavaival élve ” amit otthonról hozott magával”.
Ahogy írtad is mindig könnyű máséval verni a csalánt. Nyugi holnap (MA) jobb lesz. Lesznek és vannak mindíg mindenkinél okosabbak. FEL A FEJJEL. Sokan vagyunk mellettetek 😀
Drága Judit!
Kíváncsi vagyok hányan ugatnak bele a blogodba, állat mentesen…
Nekünk 2 vizsla, egy macsek és egy mini-nyúl színesíti az életünket a 2 gyerek mellett. Deményt olvasni felüdülés és móka!!!! Nagy köszönet érte. Arról nem is beszélve, hányan figyelnek az állatmentésre és a menhelyi állatokra NEKTEK köszönhetően. Hogy vannak akik okosabbak? Legyenek,lépj túl rajtuk a mi kedvünkért 😀
Szóval, vannak szar napok meg szarabbak is lesznek, és én arra gondolok, hogy Neked van Deményed, Maxod és Ivánod! Mi kell ennél több???
(Zárójelben jegyzem meg, a lakásunkba albán menekültek költöztek. Fent a padláson bujkálnak, de csak éjjel jönnek elő, vagy ha nappal nem vagyunk otthon. Ilyenkor szétverik a lakást és letépik a tapétát a falról, persze a kukát mindig kirámolják.A macska alomban nem találok kakát, valszeg megeszik…Az ágyban toboz darabkákat és mindenféle botokat dugnak el. Néha a nyuszi fejét is nyálasra simogatják. A frissen mosott ruhára pedig kutylábat rajzolnak és néha átalakítják a fazonjukat is. Az erkélyen a virágokat kiássák a kertben pedig hatalmas partykat rendeznek a szomszédbeli menekült családokkal.
Szóval itt sem könnyű az élet. Most megyünk a hivatalba, hogy csináljanak valamit, esetleg küldjék vissza őket, mert nem bíííííírom 🙂 🙂
Na ne csüggedj, a beugatókat meg ignorálni kell, mint én is teszem. Kicsi voltam a.k.a. Jenő.
Én csak annyit mondok, hogy aki okoskodik, hogy szerinte hogyan kellene, az csinálja utánad! Mindig van, aki “jobban tudja”, mindig van, aki úgy gondolja, hogy neki meg kell mondania másoknak a “tutit”.
Együttérzek Veled, és sok minden jót kívánok Nektek, gyors túljutást a nehézségeken!!!
Kedves Judit! Írhatnánk itt sorban a nagy okosságokat, de nem erre van szükséged most. Szerintem. Most végy példát A Kötsögtől, és sz@ard le a sok negatív véleményt. Nyilván, ha higgadtabban végiggondolod, látod, rengeteg embernek okozol nap mint nap örömöt. (vagy pityergést. 🙂 ) Ameddig mi vagyunk többen, addig nyugodtan tojd le a többit. Mondjuk ez már majdnem demokrácia, amit Demény ki nem állhat, de ez van. 😀
Kedves Judit!
Átérzem az elkeseredettséged. Nekem van egy tibeti terrierem, aki szó szerint egy sziciopata köcsög:) Pedig szuper családból került hozzánk, méis ilyen. Nem menetett kutya. De imádom, mert az enyém, és MINDENT megteszünk érte, hogy felhőtlen kutyaéletet élhesen.
Nem vagy Korom Gábor? Senki ne várja Tőled….Hidd el, Gábor sem. Mi ismerjük, Tükörsulisok vagyunk Bendivel( a tibetivel) attól a pillanattól, hogy 14 hónaposan hozzánk került. Nekünk sokat segített ez a suli, de a mai napig- majd’ 3 éve- napi szinten “küzdünk” a kutyussal. De! szegényebb lenne nélküle az életünk.
Tavaly nekem nagy élmény volt a Rádióban- Bródy Sándor utca- találkozni Veletek. Én akkor énekelni mentem, egyszerre léptünk be a portán. Demény úriember volt akkor- és szerintem azóta is. Ja, hogy gondok vannak vele? Egy gyerekkel nincsenek gondok? De, vannak. Ha törődsz vele- akár kutya, akár gyerek- egy idő után meghálálja. És ezért érdemes élni.
Nekünk is van egy mentett kutyánk- Lujzika:)- akit imádunk. Nincs vele sok gondunk, max a kakaevés….. Pedig ő volt “utcalány”. Mégis szuoerül szicializált, igazi csaj!
A szuper helyről, gondos gazdiktól hozzánk került tibeti meg…..Ilyen a természete. És mint Demény, ő is túl okos 🙂 Simán kamuzik, ha olyan környezetbe kerül. És bármikor képes megsértődni.
Judit, nagyon jó GAZDI vagy. MAX SÁRBA LÉP A KÖTÖZÖTT LÁBÁVAL? ÉS????? Szeretnék Nálad kutya lenni- mint ahpgy nálam is szeretne minden ismerősöm kutya- meg gyerek- lenni.
Ne add fel és kérlek, írd a blogot továbbra is!
Szeretettel: Bendi, Lujzi és Kata
Judit, nem tartozol senkinek semmiféle elszámolással!!! És ha nincs kedved/időd éppen, akkor nem kell új bejegyzést sem írnod, ezért senki nem ítélhet el. Csodálatos dolgokat csinálsz, ezreket inspirálsz naponta, így a kétlábúaknak is kedvezel, de ha pihenned kell, akkor pihenj! Tetszik egy előttem szóló ötlete is (pálinka). Hajrá, kitartás! Szeretünk! Puszi a Falkának!
Kedves Judit ! Remélem hamarosan visszatér a jobb kedved, a humorod, és megajándékozol bennünket ezekkel a szösszenetekkel nap mint nap, mert élmény olvasni és a ” srácok” képét nézni !!
Őszinte csodálód vagyok !!! Lassan 50 éve foglalkozom cicákkal, kutyákkal, sok mindent átéltünk, jót és rosszat, tudom, hogy vannak hullámvölgyek, amikor elfárad az ember!!! Ne törődj az okoskodó, rosszindulatú megjegyzésekkel!!!Nagyon sokan imádunk benneteket, és ez adjon erőt!!! <3 <3 <3
Kedves Judit, azt hiszem mindenki, aki beteget ápol (akár embert, akár állatot), néha eljut erre a pontra. Aztán másnap minden megy tovább ugyanúgy, újult erővel némi pihenés után. Szóval pihenj kicsit, élvezd a kutyák társaságát:) Mindig jó kedvre derülök, ha az írásaid olvasom, mert látom magunkat is a tükörben. Nem hiszem, hogy felelőtlen gazdi lennél, rossz meg végképp nem, hisz egy rossz gazdit nem így fogadnak a kutyái hazatéréskor, mint Téged a bécsi út után. Minden jót:)
Hello! Hmmm..belekezdtem egy hosszú bejegyzésbe arról,hogy sajnálom,hogy sok negatív kritika ér és,hogy még ha nem is mindent látok úgy,mint te,én miért szeretem a blogodat.. de aztán rájöttem,hogy talán a hosszú ömlengéseket se igényled most,hogy minden sok.
Szóval csak annyi,hogy jó,amit csinálsz,az írásaid. vicces,komoly,megható vagy ezek vegyesen 🙂
Ezt biztos írni sem kellene,de próbálj ne foglalkozni olyan emberek kritikájával, akik azt gondolják,képek és pár mondat alapján belelátnak annyira a Gazdiságodba, hogy elítélhessenek. És úgy látszik ezek az emberek nincsenek vele tisztában,hogy egy pillanatnyi nem odafigyelés alatt is mennyi minden történhet egy kutyával.(Pl.: Max és a pocsolya esete..gondolom nem direkt hagytad,hogy belelépjen).
De vannak napok,amikor nehéz pozitívan látni dolgokat..nekem ilyenkor félmegoldás az alvás 😀
És végső esetben egy interjúdban mintha olyat mondtál volna, hogy addig csinálod a blogírást,amíg az egy jó dolog és nem teher..
De remélem még írsz nekünk sokat! Kitartás a kutyatartáshoz, a láb-és szemápoláshoz és az emberekhez! Remélem egyszer személyesen is tudok veletek találkozni! 🙂
Jah! És több ilyen GAZDI kellene erre a vilagra!
Nagyon jó GAZDI vagy! Így, csupa nagybetűvel!!!
Kedves Judit!
Tudom mire gondolsz… Igaz nálunk “csak” két tacsi van, de februártól áprilisig kötöztük a kicsi hátsó lábát. Miden nap háromszor fertőtlenítés, ecsetelés, kenőcs rá, betadin és kötszer. Nem volt egyszerű…
Lassan de összenőtt a bőr a talppárnáján.
Szerintem sokan gondoljuk úgy, hogy igyál egy jó pálinkát és hagyd a csudába a sok hülyét! 🙂
Sajnos rajtuk nem tudsz változtatni.
Kicsit pihenjetek, frissüljetek fel… Imádjuk olvasni a Demény-sztorikat és a blogot!!!!!
Kitartás és egészségedre! 😉 🙂
Én csak meg szeretném köszönni, hogy olvashatom az írásaidat! Sokszor jó kedvre derítenek, mert a mi családunknak is “tükröt tart”.
Jó egészséget és sok boldogságot (sétát, mukit, békát) a falkádnak!:)
Ne is törődj az ilyen emberekkel. Igen is vannak kiborulós napok. Vannak kötsög emberek. Azért olvasunk, mert jó. Néha sírva röhögünk. Mi akik olvasunk tökéletesen értjük miről írsz, és igen nehéz két kutyával, amikor valami bajuk van.Én is két kutyával élek, mellette egyéb állatfajták. Nálam is kiborul a bili.
Tudod Judit nem gondolom, hogy bármit is rosszul csinálnál! Respect ahogy a négylábúakkal bánsz és a kitartásodért, ahogy Max lábát ápolod! Szerintem más életét mindenki nagyon könnyen kritizálja, másèval mindenki nagyon könnyen veri a csalánt…
A kritikusoknak pedig:
“Mielőtt elítélsz, vedd fel a cipőmet és járd végig az utamat. Járd végig a múltamat, érezd a könnyeimet, éld át a fájdalmaimat, az örömömet. Tedd meg a lépéseket, amelyeket én megtettem és botladozz meg minden kövön, amelyen én megbotlottam. .. S mindegyik botlás után állj fel és menj tovább, úgy ahogy én tettem. Csakis ezután ítélkezhetsz rólam, felettem. Akkor mondhatod, hogy ismersz…”
Szeretünk <3
Kedves Judit!
Van 3 kutyám,kettő közülük mentett, volt két macskám, mentett, amiből három lett, mert a gyerek hazaállított egy kis félszemű 7 hetes Noar 2-vel, a Szél Kálmán téren szedte össze. Sose fog látni a rossz szemére, kezelgetjük, hogy ne kelljen kiműteni, közben bolhás-atkás, “szerencsére” a másik két macska is az lett pikk és pakk, a “jógyerek” vizslánknak is sikerült valamibe belenézni, az ő szemét is folyamatosan gyógyítgatni kell…és szőr és kosz és ramazuri, és felfordulás…pont tudom miről beszélsz! :))) De….olyan jó olvasni Titeket, hogy az ember nincs egyedül, más is érzi, más is tudja. Te csak nyugodtan legyél nyafi néha, ér elfáradni! attól belül még semmi nem változik..csak a battery merült le kicsit:) Ja, és szerintünk a legjobb gazdi vagy, simán lennénk nálad kutyák…meg macskák is…vagy bármik, amik szőrösek. Jó, madárpókok nem.
Judit…szuper ember és Szupergazdi vagy. Felnézünk rád, becsülünk, tanulunk tőled nagyon sokan. Nagy ölelés.
Teljesen és tökéletesen JÓ gazdi vagy!
Ennél senki nem kérhet többet. Senki, pláne nem jószándékú idegenek, akik nem tudják, mikor és hol van az elég.
Kedves Judit! Nagyon remélem rosszul érzem, hogy eljutsz arra a pontra, hogy már nem lesz örömöd az oldal vezetésében. Admin társ kell oda, aki Demény bunkóbbik énjével ugatna :DDDDDD
RESPECT neked! így csupa nagybetűvel. Imádlak! Demény sicc :DDDD