Névnapom van. Nem hiszem, hogy ezek fontos napok az ember életében, nem vagyok egy ünneplős típus. Ma főleg nincs okom rá. Viszont harmincadika van. A nap, mikor Demény az életembe lépett, pontosan három éve és három hónapja, harmincadikán.
Vannak ostoba számítások a kutyaévekre, én nem szoktam ezzel foglalkozni. Én 34 éves vagyok, ő 5, Max pedig 8. Számít ez? Számít hány éves valaki, mikor azt mondják, “daganatos”? Max az én szememben még kölyök. Még látom, ahogy a babapocakjával felém rohan, ahogy szétrágja a fotel karfáját, ahogy Anyukámnak bemutatkozik és a konyhába pisil. Még látom, ahogy egy lavórban alszik, egy lavórban, amiből ma már inni szokott. Nekem ő örökre kölyök marad, teljesen mindegy mit jelent kutyaévekben a 8, és teljesen mindegy, mit mond majd a következő vizsgálat, mennyire komoly az a daganat. Nekem ő az a kölyök, aki gazdává tett, az első kutyám. Nem tudok rá úgy gondolni, hogy rákos.
Valaki azt tanácsolta ma, írjam ki magamból, amit érzek. Nem érzek semmit. Megpróbálok hinni a 30% esélyben, hogy ez csak tévedés, hogy a vizsgálat eredménye nem megbízható. És hiszek Ancsában, az orvosunkban, akit úgy szeretünk mint a falkánk tagját, akire nyugodt szívvel bízom mindannyiunk életét. Még akkor is, ha most szívesen lemondana erről a stresszről, amit az jelent, hogy 26 ezer ember lesi minden mozdulatát. Tudom, mennyire imádja Maxot, nincs bennem kétely, hogy a legjobb kezekben van. Mi van bennem? Semmi. Ma semmi.
Ma van a névnapom, és nem ünnepeltem, mert sosem szoktam. Pedig szeretem a nevem. Magos Juditnak hívnak, és abban a korban nőttem fel, mikor ez a név még jelentett valamit. Volt az egyetemen vizsgám, amin azért mentem át, mert úgy hívnak, mint a többszörös európa-bajnok asztaliteniszezőt. És sajnáltam, hogy nem vagyunk rokonok, és nem ismerem őt.
Ma van a névnapom, és az ő névnapja is. És nem csupán druszák, de névrokonok vagyunk. És ismerem is már, kicsit. A deményista közösség tagja az a Magos Judit, aki volt az év magyar sportolója, aki rajong a kutyákért, aki megtisztelt azzal, hogy felajánlotta az egyik ping-pong ütőjét jótékony célra.
Ma van a névnapunk, és arra kérlek benneteket, hogy juttassátok el ezt a blogbejegyzést minél több embernek. Szeretném, ha elérnénk egy olyan fórumra, ahol igazán megbecsülik a magyar sporttörténelem ereklyéjét, és olyan felajánlást kaphatunk érte, ami valóban anyagi támogatás lehet a rászoruló kutyáknak. Mert nekem sokat jelent, és nem szívesen válok meg tőle… De biztosan segítene egy daganatos, súlyosan beteg kutyán. Mert Max nem az. Nem lehet az…
