“Véletlenül lettem kutyás, egy olyan családban, ahol “állat a lakásban” kimerült a papagájban vagy az aranyhalban. Valahol mindig éreztem, hogy kutyás vagyok. És mikor az életem hajtűkanyarral másfelé fordult, mint ahogy terveztem, úgy döntöttem, itt az idő. Ekkor jött Max. Nyolc éve. Demény pedig három éve. Kutyás lettem, és minden megváltozott. Mióta kutyás vagyok, nem […] Tovább

Gazdinak lenni olyan, mintha önként vállalnád, hogy a kisebbséghez tartozol. Ráadásul ezt még nem is tudod elrejteni, meg a hálóban csinálni, hanem felvonulsz a négylábú társaddal az utcán, és világgá kiáltod: Gazdi vagyok. Mondjuk, azt is tegyétek hozzá, hogy deményista, nekem is legyen valami hasznom belőletek…hö? Sokat szoktam morogni azon, hogy a nemkutyások milyen okosak, […] Tovább

Ma 25ezren lettetek őrült, deményista rajongók, a fészbuk oldalamon. Szerintem kevés, mert már rég uralnom kellene a világot, Gazdi szerint meg ez már atyaúrtöpi, és köszönjem meg. Gondoltam, ennek örömére, hogy csillogtassam fantasztikus művészi érzékemet is, mancsolok nektek egy köldeményt. Nem töpi ez, de jó nagyon, Deményt imádni minden napon, Mint üstökös az ebek közt, csak ragyog, […] Tovább

A férgességről senki nem szívesen beszél, tökre jogos, nem? Milyen ocsmányság már! Mostanában azonban tele van a zinternet a sokkal, hogy hűűű, szív- és bélférgesek a kutyák. Már másfél éve is ez volt, csak akkor még nem fröcsögött mindenki erről. Kérdeztem Gazdit, ő vajon férges-e, de bélférge tuti nincs, amilyen dagadt. Hogy én az lennék??? […] Tovább

Hol volt, hol nem volt, az Óperenciás izén is innen, ahol a töpifarkú malac túr, tökre közel, szinte a szomszédodban, sőt talán tényleg a szomszédodban, éppen Csepelen, élt három kistacskó: Csepel, Csikó és Csomó. Legalábbis ez most a hivatalos nevük, mert mikor megszülettek, senki nem hívta őket sehogy. Nem indult egyszerűen az életük. Nem babusgatta […] Tovább