Gazdi idegpályája szétcsúszott ettől a felújítás mizériától, meg mert mindenki nyaggatja, hogy velem foglalkozzon és az emlékirataimmal, amik persze, sokkal fontosabbak, mint holmi fürdőszoba. Én pölö tökre nem használom azt a helyiséget, kivéve, mikor Gazdi kimossa a számat bokrozás után vagy mikor benyammogom Iván kakáját. Ez csupán társadalmi munka, ami miatt még az ajtót is képes voltam leszakítani. Most majd visszakerül állítólag. Minek? Szedhetem le újra…

Most PótGazdinál dekkolunk, csak tökre nem férünk el. Az oké, hogy a kecó nagyobb mint a lyuk, amit mi lakásnak nevezünk, de egy kis puffot gúnyol kanapénak, és bárhogy fekszem, Gazdi rámtapad a hájas testével. Amitől megint idegbajos lesz. Ma például nekem támadt, hogy van deményizmus, maxizmus, ivánizmus, töpizmus, de még kakaizmus is, bezzeg gazdizmus meg nincsen. Majndem megakadt a töpi a torkomon! Részben, mert a fent említett irányzatok nagyrésze még nincs hivatlosan elfogadva, csak előterjesztették őket, de nem döntöttem, mert nem volt a kérvényeken illetéktöpi. Demény mancsai lassan őrölnek. Másrészt meg ki hallott már olyan idiótaságot, hogy gazdizmus? Kezd bennem a gyanú felerősödni, hogy a hátamon akar felkapaszkodni. Nem bírom el a súlyát.

Mégis miért lehetne rajongani valakiért, aki olyan alacsony rendű fajba tartozik, mint a kétlábúság? Alapvetően alkalmatlanok mindenre, mi, akik fejlett intelligenciával rendelkezünk, csak szánalomból nem igáztuk még le őket, de mondjuk, én már elkezdtem. Kis lépés a kétlábúságnak, nagy lépés a deményizmusnak! Ha lenne egy Gazdi, a hájas oldal, mégis hányan lájkolnátok, ahogy szalonnázik esténként? A szalonnát esetleg, az zsír.

Nem mondom, hogy teljesen hasznavehetetlen, mert kiszolgálja alapvető szükségleteimet, mint séta, kaja és imádat, de ha ezek nem mennének neki, azt gondolnám, cuki szegény, de otthonra nem kéne. Most nagylelkűen alkalmazom kampányom során, hogy kihasználva másodrendűségét, én még jobban tündököljek, és diktálom neki a memoáromat. Sokat hibázik. És lusta. Szerintem a fürdőkádat is azért kellett kettéflexelni, hogy még később érjen haza hozzám és a mancsiratomhoz.

Gazdizmus? Mi lenne annak a fő üzenete? “Nyomi vagyok, de legalább gazdi?” vagy “Ne sajnálj, a kutyám szeret?” Nevetséges. Ezzel semmire nem vinné az életben! Mondjuk, nélkülem sem. Ha én nem lennék, ő még mindig egykutyás béna lenne, akinek van ideje  o l v a s n i, akinek vannak kétlábú barátai is, nem csak kutyák, aki neadjisten párkapcsolatban él, vagy pár kapcsolatban, ahogy jólesik, aki nem szedegeti a kutyaszőrt mindenéről, akinek nem pórázok lógnak a fogasán, aki nem azzal tölti az estéit, hogy az én bestseller, klasszikus és megismételhetetlen memoáromat viszi papírra. Mire vinné úgy az életben?

Gazdizmus, ugyanmár. Ne röhögtessetek!