Mind tudjátok, mekkora macskamentő vagyok. Néhányan ki is nevettetek már, hogy egy vadászkutya hogy lehet macskakompatibilis, de aki így gondolkozik, az hüjjje. Minden kutyának kell egy macska, így döntjük le a berögzült, ostoba előítéleteket. Például itt van nekem Iván, enyém, tökre elvagyunk. Némi kergetőzés, pofon szerintem teljesen belefér. Egyszer megmentettem egy kis fekete izét, és találtam neki gazdit. Emlékeztek KisIzére?

Noir is tök olyan, mint ő. Csak ő beteg. Az, hogy félreáll a feje, és féloldalasan szalad, szerintem tökre szexepil. Olyan, mintha mindenféle Hangok szólnának hozzá, rá szokott csodálkozni a világra. Max nagyon szereti, együtt szoktak nyulazni, vagyis inkább Max nyuszizik, KisSzösz meg levadássza Max farkát. Mert minden játék neki, igazi bolondos kismacska ő.

Egy kertben született, betegen vitték Dokinénihez, aki az alatatás helyett adott neki egy esélyt, de ezt már tudjátok. Azt nem tudjátok, hogy kiderült Noirról, hogy FeLV pozitív, tehát macskaleukózisos. Ez egy gyógyíthatatlan betegség, hogy mennyire súlyos az állapota, és mire számíthatunk még, az későbbi vizsgálatok után fog kiderülni.

Noir ideiglenesen PótGazdihoz költözött, mikor Dokinéniék elmentek jól megérdemelt családi nyaralásra. Most is nála van, mert ki még olyan hüjjje, hogy hazavinne egy nyomorult kismacskát, akinek meg vannak számlálva a napjai?

Noir mit sem tud ebből, nagyon boldog kismacska, fut-szalad, játszik, vadászik, hajnalban ébred, hisztérikusan követeli a kaját, és annyit eszik, mint Bodza.

Diktátor vagyok, celeb és macskamentő, de Noiron nem tudok segíteni…