Szevasz Demény!
Kellett néhány nap, mire rá tudtam venni Anyámat, hogy pötyögjön neked egy e-mailt a nevemben. Még ha le is tudnám nyomni a billentyűket a laptopon, akkor sem tudtam volna írni, mert nem tehetem be a patámat a házba (tudom, felháborító. Hidd el, dolgozom az ügyön, de nem olyan egyszerű).
Szóval ez én vagyok a képen – nem, nem a kék bundájú, hanem a másik, a barna. Jellemző, hogy Anyám csak ilyen képeket őriz rólam, de végül is nincs jelentősége, mert a csajok így is bomlanak értem. Egy nagy legelőn élek sok szexi lólánnyal, és mivel tapasztalt öreg róka (akarom mondani ló) vagyok, nyilván mind engem akar.
Nesze a bizonyíték, nehogy azt mondd, hogy csak a szám nagy. Természetesen a szőkékre bukom, bár az ő nevére már pont nem emlékszem, mert még az előző lakhelyemen kavartunk, de mindegy is, nem igaz? Anyám mesélte, hogy te a hosszúcombúakra buksz, úgyhogy őt pont nem csípted volna, mert olyan kerek a fara, mint egy dinnye – meg mondjuk egy ló, szóval…
Kedvenc időtöltésem a földön hempergés, de csakis azokon a napokon, amikor edzésünk van Anyával, mert akkor mindig jól megvakarássza a hátamat előtte. (Igaz, közben sokat szitkozódik és elég mogorván néz, de az tuti nem nekem szól. Tuti.) Emellett imádok enni. Zabot, répát, almát, száraz kenyeret… Szóval mindent.
Amúgy meg elég jó arc ló vagyok, amint látod, néha elviszem Anyát díjugrató versenyekre, és eddig mindig hoztam neki szép, színes szalagokat, aminek nagyon örült. (Nyilván az egész az én érdemem, de azért hagyom, hadd legyen büszke egy kicsit magára is.)
Pacsi neked Demény, maradok továbbra is hűséges követőd:
Palatine
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: