Szaffi vagyok a Maffia klán hatodik tagja.

Meg akartam mutatni nektek, hogy a macskák is lehetnek deményisták, bár gazdi úgy nevezi: „bűnrosszak”. Talált gyerek vagyok 2,5 éve próbálom macskásítani a két gazdám. Nagyon – nagyon kicsi voltam, amikor találtak azt hitték nem is maradok életben, de a gazdi látott bennem valamit, ami miatt nem adta fel, és milyen igaza volt, mert hogy mekkora kincs vagyok már.

Mindenki emlékszik arra a pillanatra, amikor örökre megszeret valakit nekünk is volt ilyen pillanatunk a gazdival, kb. tenyérnyi méretű voltam, ebédeltek a férfi gazdimmal én meg állandóan visszamásztam az asztal tetejére, hogy kaját követeljek. Próbáltak lehessegetni mondván, hogy azért a tányérba mégse kéne bemásznom még akkor sem, ha stimmelne, mint kád méretileg. Ezen én kicsit felpaprikázódtam és felborzolva minden szál bundámat nekik ugrottam és kicsit megreguláztam őket adtam egy- két pofont a kezükre meg fújtam is párat. A lány gazdim annyira röhögött, hogy kiesett a kezéből a kanál, mondjuk itt egy kicsit megsértődtem, mert meg kellett volna rémülniük és azonnali hatállyal át kellett volna adják a maradék kajájuk minden morzsáját nekem, de akkor abban a pillanatban éreztem hogy a szívükbe loptam magam és hűséges szolgámmá tettem őket, mert a lány gazdi felkapott és össze vissza ölelgetett. (Szereti ha valaki határozott személyiség na – én az vagyok.)

Hatan vagyunk a falkában Mázli a legjobb haverom, kedvenc játékunk a pankrátoros, ami abból áll, hogy vagy én ugrok őrá vagy ő rám, össze vissza rohangálunk, össze borogatunk mindent és a nagy szőnyeget eltoljuk fura alakzatokba annak ellenére, hogy tele van pakolva az alja csúszásgátlóval.

Kifejlesztettem egy szuperképességet is, ami abból áll, hogy baromi gyorsan eszem így garantáltan meg tudom enni a többiek kajáját is ennek köszönhetem a karcsú alakom.

Szeretem még a kapjuk el a takaró alatt a gazdi lábát, meg az üljünk be az ágyneműtartó leghátsó sarkába ahova a gazdi keze már nem ér el és semmi pénzért ne jöjjünk ki játékokat. Mivel az én két gazdim sem éppen az a karcsú nádszál muszáj mindent megtennem, hogy fitten tartsam őket, ha ráugrok a lábukra és kicsit megkaparászom akkor össze vissza ugrálnak az ágyon és legalább ledolgozzák a napi elfogyasztott töpörtyű adagot (igen nálunk ők is nagy töpörtyű fogyasztók …mangalica, sült császár – adjunk a diétának.)

Reggel mivel 6-an vagyunk komoly team munka folyik a gazdik felébresztése céljából.

Több jól bevált módszerünk is van: az alom hangos hosszan tartó kaparása; gazdi hasát trambulinnak használva össze vissza ugrálni az ágyon, ez utóbbi általában használ, vagy még ott van a gazdi arcát kitartó 1 centiméteres közelségből bámulás. A reggeliért meg kell tenni mindent na, nem számítanak az emberáldozatok.

Amúgy spéci cicafajta vagyok kunkorifarkú, mert hiányzik a csont a farkam nagy részéből, gazdi szerint cuki, szerintem lady gagásan extrémen menő. Végül nagy kedvencem a mérlegre ülés játék – bájosan nézem a férfi gazdim, amíg be nem kapcsolja a mérleget, ami persze a pehely súlyom miatt azonnal kiírja, ahogy ráülök hogy ERROR, aztán mindig úgy helyezkedem, hogy csak 3 lában álljon a mérlegen, a gazdim próbál megmérni persze nem sikerül, végül amikor a mérleg kikapcsol és a gazdi feladja akkor aranyosan visszaülök a mérleg közepére mind a négy lábammal, és várom hogy kezdjük előröl. Remélem sikerült pár deményista életérzésű ötletet adnom, arra kérlek titeket csak Iván próbálja ki a gazdi hasán trambulinozást hármatok közül, ha szeretnétek hogy túlélje…

Pacsi Szaffi