Kedves Demény!

Billentyűzetet ragadtam, amikor megláttam a felhívásodat, hiszen most leleplezhetek egy titkot. Tudod, ez olyasmi, mint amikor Európában örvendtek a papírnak, Kínában meg már azt mondták, hogy “uncsi”.

Az én Gazdim – aki szintén tanár, ne is mondd – szintén a menhelyről szerzett be minket 2008 őszén. Az a megható verziója, hogy először Hubát választotta ki, aki ugyanolyan nyámnyila alak, mint a Te Maxod, csak nálunk fordított az orrok színelrendezése, tudod itt vidéken az a kemény, akinek fekete az orra.

Kikukucskáltam egy másik kennelből, hogyha egy vizsloidot elvisznek, akkor én se maradjak már itt ezzel a sok csövessel. Gazdi anyukájánál bejött a cukiskodásom, és elvittek engem is. Első deményista akcióm az volt – megérkezésem után 3-4 perccel -, hogy a málészájúval levonultunk a pincébe, szétszedtünk egy 20 literes virágföldet, és összekevertük egy kis tésztával. Nagy buli volt, bár az alattvalók nem igazán örvendtek. Azóta a “férgek” szóval vagyunk illetve, amelynek úgy gondolom, hogy a deményizmus egy csodálatos oldalága. Szóval mondhatom azt is, hogy nem Te kakáltad a spanyol viaszt, de csuda egy féreg vagy Te is.

Nekem teljes udvartartásom van. Van még két kutyám – gazdiék minimenhelynek képzelik magukat, gáz – Árnyék és Szarzsák. Van még két macskám – Defekt és Hógolyó –  is, akiket nem engednek hozzám közel, mert hát nem vagyok az a cicakompatibilis eb. Igen, névadásban is elég idétlen banda, hasonló problémákkal küzdünk.

A békászás nem rossz, de az egerészés még mókásabb. Nem csak kergetem őket, hanem meg is eszem egy harapással. Javaslom, hogy próbáld ki. Finomabb, mint a kaka, és a macskákat is bosszanthatom vele.