Úgy járok fotózásra, mint a bokor alá kakát enni. Rutinosan. Félzsák töpörtyűért akár fél pillanatig is hajlandó vagyok a helyemen maradni. Bármire felugrok, bármit megteszek, egyetlen dolog megy nehezen, hogy Gazdival értelmes közös képünk legyen. Nyilván nem az én hibám! Vagy idióta feje van, vagy a hája árnyékot vet a szépségemre. Nem hiszitek el? Íme, a bizonyítékok!
Köszönöm Erikának a fantasztikus képeket, átsüt róluk nagyszerűségem. Mindenesetre legközelebb tökre egyedül megyek, nehéz lehetett Gazdit úgy megfotosoppolni, hogy csak ennyire legyen dagadt.
(Fotók: Chikán Erika Photography)
