Néha elbizonytalanodom abban, hogy ennek a küzdelemnek, amit súlyos ebsemmittevésem feláldozásával folytatok, van értelme. Mégis hány csirkefej főtt meg azóta a levesben? Hány kidobott kutyának lett jobb élete?
Néha kapok egy rajongói ömlengést, hogy miattam lett valaki gazdi. Máskor azt látom, a Gonoszok teljesen ellepték a világot. Hányszor leírtam már, hogy menthetetlen a kétlábú faj? Hányszor panaszkodtam, siránkoztam, veszekedtem. Hiába? Hát, ti tényleg csak ennyire vagytok képesek?
Kerítésen keresztül megmérgeztek díjnyertes kutyákat egy budai házban. Ötöt. Három szörnyű kínok közt halt meg. Arra kért a nép, írjak erről. Mit írhatnék? Sokan azzal vádolnának, a csirkfejek főleg, hogy nem is lennék hiteles, hiszen én is összezabálok mindent a parkban. Na, ja. Nem az a fő probléma, hogy mi eszünk. Hanem, hogy ti mérgeztek. A gyilkolás a kétlábúak perverz hobbija, én még csak tökre véletlenül öltem meg néha egy-egy gyíkot. Vékonyabb volt a bőre, mint hittem. Én hibám???
Zsákba tettek öt kiskutyát, és agyonverték őket. Az egyiknek kiesett a szeme. Láttam fotón. Sírjak? Üvöltsek? Pisáljam oldalba az egész kétlábú fajt? Mikor azt mondom, ivartalaníts, fröcsögnek a zagyatlanok, hogy csonkíííítás. Aztán zsákba teszik, és földhöz csapkodják a felesleges kutyababákat.
El vagyok keseredve. Pedig az tökre nem deményista. Az elkeseredés, mert mi mindig előre tekintünk, és bizakodunk, és segítünk. Meg töpit eszünk, alap. Gazdi szerint nem tudom én egyedül megváltani a világot. Állítólag valaki már amúgy is megtette előttem régen. Hát, ideje lenne új özönvíznek, ahol mi, zállatok építünk bárkát, és belőletek, kétlábúak, épp csak egy-egy párt viszünk magunkkal…vagy egyet sem. Úgyis kiirtanátok magatokat.
El vagyok keseredve. Tényleg csak ennyire vagytok képesek?
