Mind otthon ültök, és azt várjátok, írjak a karácsonyról. Minek? December 23-án a karácsonyról írni lúzerség, mindenki ezt csinálja. A csapból is girland folyik. A mai posztom tehát tökdeményista módon a húsvétról szól. Mert a húsvét tök zsír, semmivel sem rosszabb cucc, mint a szöszmösz, és ennek ékes bizonyítékait össze is szedem nektek 8 pontban, mert ötöt meg tízet bárki tud. Ma tabukat fogok döntögetni. Meg kukát.

1. Húsvét tavasszal van, amikor nem fagy a p*csöm a hóba. Tudom, hogy idén a tél érdeklődés hiányában elmaradt, haza is hoztam két kullancsot ünnepelni, de akkoris. A december az év vasárnapja, tök szomorú, sötét, és lélekben már mindenki a hétfőre készül. És a karácsony után mi jön? Január…undorító egy időszak.

2. Húsvétkor nem hordanak a nőim kabátot. Hosszú combok villannak mindenütt.

3.Húsvétkor nem őrülnek meg a kétlábúak, és lepik el a boltokat, hogy elverjék minden töpirevalójukat olyan dolgokra, amikre amúgy tökre nincs szükségük.

4. Húsvétkor simán meglocsolhatom a csajokat. Karácsonykor állítólag nem illik.

5. Húsvétkor nem szól mindenhonnan, az áruházakból, a villamosból, a rádióból ugyanaz a gennyes lásztszöszmöszájgévjúmájhárt. Nagyjából semmi nem szól, mert a nyúl egy csendes állat.

6. Húsvétkor nem vágnak ki erdőnyi fenyőt, hogy teleaggassák lommal, nem áll a tűlevél a talpamba, nem égeti ki a csillagszóró a szememet, nem villog minden szomszédunk erkélye úgy, mintha egész nap partiznának a zangyalok.

7. Húsvétkor menő töpit enni, karácsonykor meg tökre nem.

8. És a lényeg: a sonkától nem pukkantok ilyen szörcsögőseket a paplan alatt, mint a töltött káposztától.

Holnap beköszönt a Szöszmösz, és még hangosabban szól majd a dzsingölbellz, meg jönnek a mennyből a zangyalok, és reszketni kezdenek a betörők. Gazdi szerint ne grincseskedjek, hanem vegyem észre mindenben a zsírt. Hát, én a lényegénél ragadom meg az ünnepet: halászlé lesz, amiből majd nem kapok a szálka miatt. Meg hal. És hal is lesz. És sütit sem ehetek a cukor miatt. És itt lesz az egész család, ezért nem férek a kanapéra, és a hüjjje fenyő miatt veszekszik majd Gazdi, mert a farkammal leverem a díszeket.

Nekem minden nap ünnep, mikor van töpi, és Gazdi a fülembe súgja, hogy szeret, mikor látom a Nagyit, vagy végighúzom Ivánt a lakásom, mikor együtt mulatok a haverokkal. Háromnapig tartó csoda nincs is, mert az igazi csoda kitart egész életünkben, mint a gazdiság, meg a szeretet. Én ezt fogom ünnepelni, miközben Gazdi mérgelődik, hogy nyissunk ablakot, és: “Anyaaa, ha még egyszer káposztát adsz a kutyáknak, te alszol velük!”

Békés, töpizsíros ünnepeket, de még inkább nagyon boldog hétköznapokat kívánunk!

 

(Fotók: Chikán Erika Photography)