Olyan szaga van, mint Iszapnak. És ettől idegesen összerándul a gyomrom, és potyognak a könnyeim, mert a füle is olyan hatalmas lapu, és a szaga, olyan szaga van, mint Iszapnak. Az én Iszapomnak. Próbálok nem arra gondolni, hogy ez már az elmúlás szaga. Csak a betegségé. Azt érzem, abban az utolsó előtti pillanatban vagyunk, mikor még […] Tovább
Gazdi tegnap belenyüsszögött a blogomba, hogy segítsetek szegény VajdaGyereknek lábra állni. Egy darabig vártam, tűrtem, de úgy döntöttem, inkább a saját mancsomba veszem a dolgokat, mert ha arra várnék, hogy ti, kétlábúak mentsétek meg a világot, kezdhetném raktározni a töpit, ami nem az erősségem. Pedig amúgy minden az. Azt hiszitek, hogy az állatvédelemben a töpirevaló […] Tovább
Talán furcsán hangzik majd, de van “szerelem”, van “bizsergés” ember és kutya közt is. Hiába sétálsz naponta valakivel, talán cukinak is tartod, de egyszerűen “nincs meg”, nem érzed a kutyát, nem fog meg. Aki ismer, tudja, így vagyok én a csoki vizslákkal is. Szépek, cukik, de nem érintenek meg. Így voltam, Krvarossz CsokiKendével is, aki kevésbé […] Tovább
A február egyetlen mentsége, hogy rövid. Minden reggel, akarom mondani, hajnalok hajnalán, mikor Gazdi felver legtöpisebb álmomból, hogy pisire kényszerítsen, arra gondolok, minek? Minek vannak olyan hónapok, amiket senki sem szeret? Kinézek az ablakon, és csak a szürkesár van mindenütt. Még madarak sem ciripelnek a fákon, hogy legyen valami kis szórakozásom. Befagytak a békalelőhelyek, alszanak […] Tovább
