“Mikor a Vizslamentésben dolgoztam, nem kellett soha gazdijelöltek közül választanom. Én voltam, aki megtalálta a rászoruló kutyát gyepmesteri telepeken, csirkefej gazdáknál, én intéztem a kommunikációt, vagy mondjuk úgy, a marketinget. De nem kellett azon gondolkodnom, hogy az a család, aki épp BuksiértMorzsiért jelentkezik, megfelelő lesz-e neki. Most itt ülök, nem csillámló sziklafalon, hanem egy kényelmetlen irodai széken, amiről épp rálátok a kosarában édesdeden alvó Kóficra, és azon gondolkodom, mi alapján dönthetek én az életéről?
Szeretném-e megtartani? Hogyne. Álmaim kutyája, drótoskócos macsócsávó. De nem lehet. Részben kislakás, részben hosszú munkanapok. Maxnak nagyon nem jó állapotban van a hátulja, gerince, el kellene küldenem MR-re, specialistához, aki mond rá valamit, hogy tehetünk-e még érte valamit, vagy csak várjuk, hogy kicsússzon alóla a hátsó lába, mint Lázárnak. Nem fogok azon panaszkodni, mennyibe kerül a vizsgálat, a porcvédő, a fájdalomcsillapító…
Ő a kutyám, mikor babaként először lerágta a fél karomat, megígértem neki, hogy vigyázok rá, míg él. És míg ő van nekem, nem lesz más kutyám. Büszke vagyok a falkámra, mert bármilyen korú, nemű, fajtájú kutyát, bármilyen kóbor macskát hazahozhatok hozzájuk. Nem boldogok, de bízom bennük. Most Kófic jött. És Kófic megy. De hová?
Négy jelentkező írt eddig e-mailt, amiben hosszasan és szépen vázolják az életüket, hogy miért Kóficot szeretnék, és milyen lenne a sorsa. Van vicces levél, amiből süt a jókedv, van szomorú, és van igazán megrendítő is. Életek, családok, érzések. Én bepillanthatok most. Megfordult a fejemben, hogy a személyes adatokat elhagyva, megosztanám veletek őket, hogy lássátok, mi alapján választok. De nem tudom, mi alapján fogok. Minden család alkalmas és érdemes arra, hogy Kófic, vagy bármilyen más kutya gazdája legyen.
És furcsa érzés, hogy dönteni kell, mert itt van négy (öt, száz) család, aki kutyát szeretne, és ezer kutya, aki gazdára vár. Mégsincs heppiend. Nekem pedig döntenem kell, ami sokkal nehezebb lesz, mint hittem. Kóficból csak egy van, és tudom, hogy oda kerül, ahová kerülnie kell. És tudom, a többi családra is vár egy kutya valahol, remélem, mielőbb megtalálják egymást.”
– Judit –
Engem a gazdijeloltekben egy dolog aggaszt (a FB posztok alapjan mondom). Orokbe fogadnak egy kutyat, aztan kiderult, hogy 1. valnak, vagy 2. kulfoldre koltoznek, vagy 3. valamelyikuk vagy a gyerek allergias a kutya/macskaszorre, vagy 4. nem volt meg kutyajuk, nem is tudjak, hogy hosszu tavon mit jelent, vagy 5. anyagilag nem tudjak szponzoralni kesobbi viziteket, esetleg muteteket, vagy 6. tul sok energiat kivan a vizsla, vagy 7. az elobbiek barmelyik kombinacioja.
Szep es jo, hogy Koficot javasoljatok, hogy o valasszon gazdat, de en az elobbieket is megfontolnam.
Sok sikert!
Mi a Spániel Fajtamentéstől fogadtuk örökbe Fridát és Curikot….első körben jelentkeztünk….második körben,mikor úgy látták h alkalmasak lehetünk az örökbefogadásra,jött a személyes találkozó,amikor is azt figyelték,hogyan viszonyul hozzánk a kutyi és mi a kutyihoz…..s vééégül személyesen hozták el Fridát,h lássák,igazán jól döntenek -e, ha maradhat a kutyus….MARADHATOTT…ennek 3 éve.Nem tudom mi volt az ideiglenes Gazdi döntésének legfontosabb mérvadója….talán az amikor először találkoztunk a kutyikkal. csak segíteni próbálok,h jó döntés szülessen Judit,a szivedben és a fejedben.
Értem és sajnálom, de ebben az esetben (és ezt nem bántásból írom) ez abszolúte a Te felelősséged volt. Nekem is volt a gyereknek olyan “korszaka” h szerette volna megcsapkodni a kutyákat vagy jó ötletnek tűnt számára hogy a farkába kapaszkodjon. A kutyáim nyílván eltűrik, de ettől függetlenül soha nem engedtem semmi ilyet, azonnal lereagáltam. A gyereket ilyen szempontból ugyanúgy le kell kontrollálni mint a kutyát, nálunk ezek csírájában le lettek rendezve így soha nem volt semmi gond. Szóval csak azért írom hogy a gyerek nem akadály ha normális a szülő, mert valóban így van, más kérdés hogy a gyerekesek többsége nem így viselkedik, szóval több az alkalmatlan mint az alkalmas. Számtalan olyan eset van mikor komoly munkakutyák mellé kerül gyerek vagy fordítva, minden a szülőn múlik… Nálunk ha tréningezni viszem a kutyákat (vadászati munka feeling), akkor 80%-ban ott a gyerek is… Mindezt 3 hetes kora óta csinálom, neki ez a természetes. Szerintem a vadászterületen többet járt ennyi idő alatt mint sokan egész életükben. 😀
Szia!
Én a 4-5 legjobbnak talált családdal egy személyes találkozót hoznák össze és….. !
Kófic választana gazdit !
….de ez csak az én véleményem
Én csak azért írtam a kisgyereket……mert az én fiam ráugrott az újfundlandink vállára és eltörte. Sokat szenvedett vele utána szegény!!
Nem a pici babákra gondoltam, hanem 2 – 6 évesig….míg nem érti meg, hogy a Kutya nem játék, hanem játszótárs!!
Bocsánat!
Hàt, én most csak olvasok és pityergek. Mindig arra tanítom a gyerekeimet, hogy a kutyávalasztas éppen olyan, mint a barátság és a szerelem…nem tudhatod, hogy miért ott, miért akkor, miért éppen öt…..Szurkolok, Judellam, és szurkolok, kicsi Kófic, hogy sikerüljön kiválasztani az IGAZIT …. ja, és köszönöm !!!!!!
Én is azt tudom ajánlani, hogy személyesen találkozzon a KisPasi a gazdijelöltekkel.
Nekem minden kutyám úgy jött, hogy ők választottak ki engem. S a szerelem kutyamennyországig tartott.
Aztán jött egy kislány, akit kinéztem magamnak és meghozták, mint egy postai utánvétes csomagot.
S szeretjük egymást, imádjuk egymást, de minden évben elhatározom, hogy elajándékozom, mert ő jobb gazdit érdemel. Aztán amikor a szemembe néz, ellágyulok.
De akkor sem vagyunk igazán szerelmesek egymásba.
Szerintem a személyes találkozás a legfontosabb itt is, mint az emberi életben. Ha a kémia nem működik… akkor nincs mit tenni.
Kisgyerekes családdal nekem semmi bajom nem lenne… De ezt Te, kedves Judit jobban meg tudod ítélni, ha találkozol velük.
Hallgass a megérzéseidre!!!!
Ezzel én is egyetértek egy kedves ismerősöm nagyon sokszor elmeséli hogy nőtt fel a kisfia a hatalmas dán dog kutyájukkal és hogy reggeliztek:-) közösen a gyerek a kutyával – szerintem ha gyerekes családba kerül abból egy hatalmas nagy haverság lehet egy életre szóló 🙂 és ezt úgy írom hogy nekem nincs gyerekem, az a lényeg hogy szeressék
“Én nem adnám olyan helyre ahol nincs idejük vele foglalkozni, vagy kisgyerek van! Ez biztos..”
Miért is nem adnád gyerek mellé…? Nekem 2 retriever mellé érkezett a fiam 3 éve, úgy h a kutyáim bent élnek. Ebbe nőtt bele a gyerek, olyanannyira hogy 1 éve bővült a falkánk egy kölyökkel, aki most már egy 14 hónapos “kamasz” lett, soha nem volt gond a gyerek-kutya párosításból… A falkában mindenki tudja a helyét, és ugyanazt a törődést megkapja mindegyik falkatag, legyen 2 vagy 4 lábú. a klasszikust idézzem, ez elég csirkefej hozzáállás, és kőkemény előítélet. Ha valaki jó gazdi, az nem azon múlik hogy van-e gyereke vagy nem.
Nem irigyellek! 😀 De szerintem vidd el vagy jöjjenek a jelentkezők és hagyd, hogy Kófic válassza ki akit Ő akar…Talán így Neked is kicsit könnyebb lesz.
Sajnos ismerős a helyzet csak Max helyett nekem egy daganatos Mamusz cicám van Kófic helyett meg egy gyönyörű szürke cica. Nekünk is van gazdijelölt meg fog szakadni a szívem ha a cicát hazaviszi? Hát persze … Szurkolunk hogy a legjobbat válaszd olyat aki Kófic szerint a legjobb a te döntésed de én nem osztanák meg a leveleket név nélkül sem inkább próbálj meg találkozni mindenkivel aki szóba jöhet és dönts Kóficcal …
Miért ne lehetne kisgyerekes családhoz? Bár nem annyira kicsi, de 9 éves volt a kisebbik gyerekem az első kutyusunk idekerülésekor, együtt nőttek fel, felelősségre tanította, és bár már a 3. kutyus van velünk, olyan mint az első …számára soha több nem lesz, az volt az igazi “szerelem”. 🙂
Nem irigyellek most! Pontosan tudom, mit érzel! Amikor a gazdijelöltek eljönnek hozzám megnézni az ideiglenesen nálam lévő kutyákat, utána az egyesület tőlem várja, hogy véleményt mondjak, hogy adjuk, vagy ne adjuk! Hiszen Ők nem látnak mást, csak a hozzájuk írt emailt, a kitöltött adatlapot! És tudjuk, a papír (képernyő, monitor) sok mindent elbír! Leírni bármit lehet, hiszen nagyjából mindenki tudja, mit várnak el tőle és azt írja le! De a személyes találkozásnál a megérzések, a testbeszéd, a viselkedés, az arckifejezés nem tud hazudni! Hiába ír valaki gyönyörű, szívhez szóló emailt, amiben természetesen minden általa támasztott követelménnyel egyetért, és megfelel, ha még sincs meg az úgynevezett „szerelem első látásra”. Hatalmas felelősség ez, hiszen egy kiszolgáltatott kis életről kell dönteni! Én nagyon szigorú vagyok ilyenkor, nagyon magasra teszem a lécet, ha csak egy szemernyi kétségem is van, akkor inkább nemet mondok! Még akkor is, ha csak nehezen tudom megmagyarázni, hogy miért! Sajnos egyszer én is tévedtem! 🙁 Még most sem értem, hogyan fordulhatott elő, teljesen meg voltam győződve róla, hogy tökéletes a választás! Sohasem fogom megbocsátani magamnak ezt a tévedést, mert az a kutya 24 órát sem töltött az új „gazdinál”! Meg vagyok győződve róla, hogy mondvacsinált az indok, amivel visszaadták.
De egészen biztos, hogy Te sem egy email alapján fogsz dönteni! Az alapján csak azt döntöd el, hogy ki az, aki személyesen is találkozhat Kóficcal! Egészen biztos vagyok abban is, hogy Neked is nagyszerűen működnek a megérzéseid, és pontosan átlátod majd, hogy komolyak, valóban megfelelőek-e a jelöltek, vagy csak látszatra azok! Látni, érezni fogod rajtuk, hogy működik-e a „kémia” köztük vagy nem! 🙂
Tudom, hogy JÓL fogsz dönteni! 🙂 <3
Nagyon Drukkolok hogy sikerüljön jó helyre kerülnie! 🙂 Én is írnék hogy szeretném meg nekem is egy mentett Totó szuszog a takaróján. Nekem sajnos nem lehet. Mert Totó most az egyetlen és 11 egy éves drágaságom mellé nem hoznék haza egy örökmozgót, meg hát nem lenne időm sem. DE ha megint úgy lesz hogy kutyusom lesz biztos hogy megint egy menhelyre fogok menni! 🙂 Sok Drukk a tökéletes gazdihoz! Maxnak meg jobbulást, mindig lehet neki segíteni akár csak azzal ha olyanok vannak mellette akiket szeret! 🙂
Sziasztok! Én nem adnám olyan helyre ahol nincs idejük vele foglalkozni, vagy kisgyerek van! Ez biztos..
Hagynám hogy Kófic válasszon gazdit – ő ki tudná választani ki kell neki!
Persze én csak koca kutyás vagyok…..vagyis CSAK IMÁDOM a kutyákat – minden embernél jobban!