Gazdi tegnap belenyüsszögött a blogomba, hogy segítsetek szegény VajdaGyereknek lábra állni. Egy darabig vártam, tűrtem, de úgy döntöttem, inkább a saját mancsomba veszem a dolgokat, mert ha arra várnék, hogy ti, kétlábúak mentsétek meg a világot, kezdhetném raktározni a töpit, ami nem az erősségem. Pedig amúgy minden az.
Azt hiszitek, hogy az állatvédelemben a töpirevaló a legfontosabb. És igen. Nincs annyi a világon, amit ne lehetne szegény kóbor haverjaimra költeni, de van, amikor ez sem elég. Amikor ez sem segít, mint most. Vajdnánál. Mert a töpirevaló nem viszi haza, nem ad neki meleg otthont, nem hordja majd úszni, meg masszázsra. A töpirevaló nem szereti Vajdát, nem mondogatja neki, hogy ne adja fel, mert a töpirevalónak nincs szája, meg agya, meg szíve sem. És venni sem lehet belőle. Csak töpit.
Ne hüppögjetek, minden csokipénzért hálásak vagyunk, és hatalmas segítség…lesz. Azonban tanuljatok rendet, sorrendet. Mert segíteni sem lehet akárhogy.
1. Megérkezik a segítségkérés az egyesülethez. Az egyesület felméri, hogy tud-e segíteni, van-e kapacitása, hogy fogadja a rászoruló ebet. Néha a kapacitást és a józan észt felülírja a szükség, amikor nagy a baj, amikor SOS van, amikor segíteni kell. Mint most. Az egyesület igent mond. Mint most. Vajda jöhetne, hogy legyen még reménye lábra állni, négyre, háromra, mindegy. Esélye még van. Ideiglenese nincs.
2. Ideiglenes befogadó kell. Mert ez a legfontosabb. Egy hely, ahol a kutya felépülhet, egy kéz, ami eteti, simogatja, gondozza. Néha megfelel átmenetileg a kennelsor is, de most nem. Vajdának melegben, szeretetben kell lennie. Nem mehet kennelsorra, nem élhet a hidegben. Hogy húzza be magát a kutyházba? Hö? Lifttel? Valaki jelentkezzen már: magyarvizslasos@gmail.com
3. Megszületik a poszt, hogy ideiglenes kell. Talán nem te vagy a megfelelő kétlábú, aki tudná Vajdát fogadni. Talán te vagy. Talán észre sem veszed, hogy segítség kell. Aki nem tud máshogy, legalább egy megosztással tegyen valamit azért, hogy a kérés eljusson minél több kétlábúhoz, akik közt biztosan ott van az az egy, aki meg akarja és meg tudja változtatni egy szerencsétlen eb sorsát. Vajdáét. Mert minden perc számít neki.
4. Amikor jelentkezik egy megfelelő befogadó, ami ajánlom megtörténjen mihamarabb, különben töpi töpin nem marad! Akkor kell a következő segítség, a fuvar. Vajda az ország egyik csücskében csücsül, az új élet reménye itt vájra Pesten. Ha van ideiglenes, minden van, akkor lesz autó is, akkor lesz minden.
5. Amint Vajda megérkezik Pestre, az egyesület körültekintően és gondosan fogja állapotát felmérni, elviszik a szükséges specialistákhoz, megkapja a kellő gyógyszereket, kezeléseket, mert amíg egy professzordoktor azt nem mondja, nincs remény, addig van, addig minden van, csak ideiglenes nincs, ami pedig nagyon kellene, mert az idő fogy, és a percek csak rontanak Vajda állapotán.
6. És ekkor lesz nagy szükség arra a töpirevalóra, amivel támogattátok és még támogatjátok Vajdát. Mert akinek valaha is volt nyamvadt kutyája, tudja, hogy mennyibe fáj akár csak egy gyomorrontás is, amit töpitől nem lehet kapni, csak a lájt táptól, ami kaka. A lábas-csontos-gerinces dolgok meg aztán teljesen megcincálják nem csak a zidegrendszered, hanem a bankszámlád is. Max pölö csütörtökön megy kivizsgálásra, és nem is merem megmondani, mennyi nulla lesz a számlája végén. Mert annyiért nem töpit kapnék, hanem töpigyárat. Így meg Gazdi kapott. Sokkot.
7. És idő is kell, meg türelem, mert emlékszem, mikor az én lábam volt műtve, akkor én sem használtam, hanem szaladtam a csajok után három lábon, Gazdi meg aggódott, és pórázra vett, és bandukoltunk lassan sokat, hogy terheljem azt is, ami fájt. És nem jutottunk sosem messzire, de elfáradtunk mind a ketten, én abban, hogy Gazdit húzom, ő abban, hogy visszatart. Megérte. Mert bár néha még fáj, a speckó doktorom azt mondta, nem is remélte, hogy ilyen remek lesz a lábam. Én sem reméltem, én tudtam, ahogy tudom most is, hogy Vajda is fel fog épülni.
8. Aztán lesz öröm és bódottság, meg hejehuja, hepiend, mert felépül a Csokigyerek, és MajdnemKrvarossz lesz, mint Kende, és egy vérdeményista beleszeret majd, hogy ő is gazdás kutyaként járhasson, egészséges lábakon a deményista sétákra.
Ennek a 8 pontnak kellene megvalósulnia ahhoz, hogy megmentsünk egy kutyát. Most éppen Vajdát. Aki még nincs egy éves. Még gyerek. Még van előtte egy élet. Egy teljes, új élet. Ez azonban egy ideiglenes befogadóval kezdődik. Egy kézzel, ami megemeli, mikor összecsuklik. Egy kézzel, ami megsimogatja, ami megnyugtatja, ami elhiteti vele, hogy mostmármindenrendbenlesz. Most? Rendben?
Én írtam nekik!
Nagyon sajnálom inkább jOban figyelné
Nagyon sajnálom, és nagyon szorítok neki. Tudom, hogy ez édes kevés – ezért osztom is!!