A kétlábúak szélsőségesek: vagy a tündérmese kell nekik, vagy a horror. A sima, hétköznapi csodák már meg sem hatják őket. Tökre nem számít nekik, hányan teszik a dolgukat csendben, rendben, az nem érdemel tiszteletet, egyáltalán észre sem veszik, hogy vannak, akik napi szinten tesznek kis csodákat, mert csak egyetlen dolog hat rájuk: a szenzáció.
Mi szenzációs hír van abban, hogy Buksi hosszú kóborlás után már vacsorát kap és tető van a feje felett? Mi a szenzációs hír abban, hogy Morzsának már nem fáj a füle, mert elvitték orvoshoz? Szenzáció az, hogy félév után gazdára talált Csöpi?
Csak, ha kiskutyák küzdenek az életükért, csak, ha folyik a vér, ha tizennyolcas az a karika, az hat rájuk.
Csak a vérben, gyennyben, szőrcsomókban veszik észre, hogy van állatvédelem, hogy szükség van állatvédelemre, és főleg, hogy ők is tehetnének valamit. Na, persze, kevesen fogják meg annak a bizonyos póráznak a végét. Kevesen ülnek autóba vagy várnak lecsöpögő infúzióra idegen kutyánál. A legtöbb persze ilyenkor csak a monitor előtt okos, amúgy kifogása van. Mert kifogás az mindig van.
Kellenek a véráldozatok, hogy többen lássák a munkát, amit a hétköznapi hősök végeznek az állatvédelemben.
Várjatok! Újra fogalmazom: MIÉRT kellenek a véráldozatok azért, hogy meglássuk a munkát, amit a hétköznapi hősök végeznek?
Mert mind tehetnénk valamit, mind tehetünk valamit! Van, aki az idejét, energiáját áldozza azért, hogy mások elfordíthassák a fejüket a monitor előtt. Mert mi lenne, ha mind elfordítanánk? Megoldódnának a gondok, nem lenne több kidobott állat, nem lenne több szenvedés? Hüjjjeség.
Mind tehetünk valamit. A kifogások helyett. Én veletek veszekszem például. Ha nem tudsz segíteni két kézzel, segíts töpirevalóval. Nem kell csoda, csak egy ötszázas. Neked fel sem tűnik, de sok kicsi sokra megy. Tökre ideje lenne, hogy megmozduljatok. Mert a világ tele van horror történetekkel, sebes, elhagyott, szomorú állatokkal. És ki fog rajtuk segíteni, ha mindenkinek csak kifogása van?
Szerintem az lenne az igazán szenzáció, ha mind tennénk végre valamit. Mi tudunk tündérmesét írni. Együtt.
