A fröcsögés népi gyógymód a kétlábúak számára. Virtuális világukban ezzel a nem túl értelmes módszerrel szabadulnak meg a feszültségtől, amit saját feleslegességük miatt éreznek. Nem kelnek fel a monitor elől, hogy tegyenek is valamit, az már túl fárasztó, meg nincs időpénzenergia, az meg sem fordul a fejükben, csak a billentyűzet ritmikus, dühödt kalapálásával szándékoznak világmegváltó mondatokat, félmondatokat, szavakat fröcsögni a monitorra. És nézik, ahogy az gyűrűzik, terjed, mint a szívférgesség, a rosszindulat úgy bűzlik minden betűben, mint a városligeti bokrok.

Az állatvédők vérprofi fröcsögők. Meglátnak egy sérült kutyát: fröcsögnek. “Hogy a gazdájával is ezt tenném, hogy rohadna meg, és a nyomorult ***” Elveszett kutya fotója? Fröcsögnek. “Hogy lehet elhagyni egy kutyát? Bezzeg az én kutyám, meg én mennyire jó gazdi vagyok, és mindenki kapja be!” Nincs meg a gazdi? “Mert az egyesület nem kereste eléggé, pedig a jogok, meg a szabályok, a jogszabályok…” Megvan a gazdi: fröcsögnek. “Minek adni vissza egy ilyennek? Ha a saját gyereke lenne, hogy a csótány rágja le a …”

A fröcsögés népi gyógymód az amúgy is megkeseredett kétlábúak szívfekélyeire. Régóta vizsgálom, kutatom ezt a visszamaradott fajt, és próbálom megfejteni viselkedésük okait, hiába. Mégis mi jár a fejükben, mikor fröcsögnek? Hogy jól megmondom neki? Attól annak a kutyának jobb lesz? Meggyógyul, gazdihoz kerül, hazajut? Attól annak a szervezetnek segítenek? Lesz töpirevaló a gyógyításhoz, lesz fuvar, befogadó, segítség?

Mégis mi motiválja a fröcsögést? Olyan lehet, mint a gyomorégés, vagy egy jó nagy bennakadt büfi. Muszáj kiadniuk magukból, hogy ne csak belülről eméssze őket, hanem az egész világ érezze a bűzét.

A fröcsögés társas tevékenység, mely mindig talál magának erőforrást. A kétlábúak megtámogatják egymás gyűlöletét saját haragjukkal, ha pedig ez már nem okoz kellő örömet, egymás ellen fordulnak, és összefröcsögik a képernyőt.

Az “monitor-állatvédők” vérprofi fröcsögők, akik most őrült harcba kezdtek egy gyerekvers miatt. Mivel koszorús költő és egyben a szélesszájú pittek lelkes rajongója is vagyok, meg vezérük, persze, alap…elszomorodtam ezen a történeten.

Mert mi is a költészet? Ha azt írom:

minden töpörtyű
zsíros illatában
minden csirkefej
reccsenő nyakában
ott a boldogság.

Az vers? És buzdít-e az egészségtelen zsíros ételek fogyasztására, vagy baromfiak fojtogatására? Igen. Persze. Miért, mit vártatok?

Tökre el is tudom képzelni, hogy a kétlábúak pontosan azt teszik, amit egy versben olvasnak…

Például egy borús októberi délutánon heccből kibeleznek egy békát, ahogy Kosztolányi mondja:

“A rút varangyot véresen megöltük.

(…)
Nyakig a vérbe és a sárba
dolgoztunk, mint a hentesek,
s a kövér béka elesett.
Egész smaragd volt. Rubin a szeme,
gyémántot izzadt, mérgekkel tele.
A lába türkisz, a hasa zafir,
a bőre selymek fonadéka,
s regés kincsével elterült
a gazdag, undok anya-béka.
Botokkal nyomtuk le a földre,
az egyik vágta, másik ölte,
kivontuk a temető-partra,
ezer porontya megsiratta,
s az alkonyon, a pállott alkonyon
véres szemével visszanézett.”

Nem is beszélve arról, hogy József Attila, aki mindenki nagy kedvence, bár én sosem fogom megérteni, miért, még csak a kutyájáról sem írt…szóval, még ő is arra biztat, hogy öljük meg az apánkat. Mondjuk, én azt se tudom, ki az.

“Elmondom: Öltem. Nem tudom
kit, talán az apám –
elnéztem, amint vére folyt
egy alvadt éjszakán.

Késsel szúrtam. Nem szinezem,
hisz emberek vagyunk
s mint megdöföttek, hirtelen
majd mi is lerogyunk.”

A jelenlegi irodalmi fröcsögés oka, hogy a pit bull-ra azt írta a költőnő, ne simogassuk, mert kettéharap. Ezt nyilván én is kikérem ám magamnak, minden kutyatársam nevében, mert pölö a pincsik sokkal vadabbak, de az nem jött volna ki verstanilag. Nem is beszélve arról, hogy a versekben felerősített általánosítások és előítéletek remek alkalmat kínálnak arra, hogy erről b e s z é l g e s s ü n k. Mert a költészet erre való, Gazdi szerint érzelmi intelligenciára nevel. Az is, amiben békát trancsíroznak.

Megértem én a felháborodást, csak a fröcsögést nem. Mert ettől nem fog a gyerek rettegni a kutyáktól. Ahogy nem hiszi, hogy a varjú vak, a tehénnek nincs se füle, se farka, és a törökök mániája, hogy katicákat kínozzanak.

Ne fröcsögjetek, beszélgessetek. Mi is megszagoljuk egymás fenekét, mielőtt véleményt alkotunk, a pittek is.