Azt ne gondoljátok, hogy olyan könnyű egy selejtes kétlábú gazdát idomítani. Szinte nem telik el nap, hogy ne harcoljak vele a falkavezérségért, annyira agyatlan, hogy folyamatosan próbálkozik, holott már rég be kellett volna látnia, nincs semmi esélye ellenem.

Tanuljatok, ebtársaim, a napi véres küzdelmemből, íme bölcsességem 3 fontos lépésben összefoglalva kezdők számára, akik mancsukba akarják venni a hatalmat. Sosem késő elkezdeni.

 

1. Kutyának ágyban a helye. Nem ágy mellett, nem ágy alatt, ágyon. Ezt sokan nehezen tudják kivitelezni, pedig a dolog nagyon egyszerű. Aki feljebb alszik, az van a ranglétra tetején. Reálisan ez úgy működne, hogy a kétlábú fekszik az ágy mellett egy pléden, de mivel, nekünk van szívünk, és mert egyébként a húsosabb egyedek (lásd Gazdi) kényelmes párnaként, esetlegesen fűtőtestként üzemelnek, megengedjük, hogy az ágyon maradjanak.

Ha még inkább tudatosítani akarod a pozíciódat, az alábbi kiegészítéseket teszem: ágyon, minél közelebb a párnához, paplan alatt, bűzös galambokat eregetve és horkolva alszunk. Mi, vezérek.

2. Az étel-háború. Nem vacsoracsata, hanem folyamatos, nyálra menő küzdelem. Az a minimum, hogy napi 2x jár nekünk a rendes ellátás, legyen ez táp, hús vagy bármi, de ennyivel nem érhetjük be! Minden, amiből a kétlábúd eszik, a tiéd! Akár tetszik az illata, akár nem, ne hagyd magad, a hatalomért meg kell szenvedni. Ülj minél szorosabb közelségben a tányér széléhez, és csöpögj. A nyáltermelést még inkább tudod fokozni, ha közben töpörtyűre gondolsz még akkor is, ha Gazdád répát vagy egyéb szánalmas borzalmakat eszik. Fontos a fokozatosság: kezdetben csak csöpögj a földre, majd a kétlábú lábára, és mikor ideges lesz, és törölgetni kezdi magát, nyelveddel finoman érintsd meg a kiszemelt ételt. Akkor már úgyis megkapod.

3. Irányítás. A séta a nap fénypontja, nehogymár ne te döntsd el, merre kell menni! A gazdák hajlamosak azt képzelni, hogy beleszólásuk van a programodba, holott neked komoly lepisilni-, leugatni-, felzabálni valóid vannak. Ha kénytelen vagy gazdádat pórázon rángatni, húzd. Testmozgásnak is remek, és előbb-utóbb fel fogja adni. Akkor pedig tiéd a szabadság, és ő majd vár. Mert ebben biztos lehetsz, mindig megvár. Ilyen szánalmas lények ezek a kétlábúak, sosem tudnak annyira haragudni, hogy ne vigyenek haza. Meg hát, minek is, hiszen ők a hibásak mindenért.

Ha ezek már mennek, kezdhetjük a következő fokozatot. Kis lépések az ebvilágnak, nagy lépések az elnyomásnak.