“Gazdi szerint elrosszultam. Mióta már nem fáj a hátam, mert specdokibácsik megigazítottak ott valamit, és ti meg nagyon szorítottatok, meg segítettetek, meg szerettetek, mondjuk, mukikat nem nagyon kaptam ám, azóta sokkal jobb a kedvem. És tudom, hogy nekem már mindent szabad. Nem úgy vagyok én rossz, ahogy a Hüjjjefejű, nem zajongok, nem rombolok, nem vagyok teljesen idióta. Egyszerűen csak meglegyintett az öregség szele, és rájöttem, hogy nem érdemes az időt pocsékolni, ha valamit akarsz, azt szerezd meg. Én követelek.

A követelésnek nincsenek bonyolult szabályai, esetleg annyi nehezítheti az elsajátításukat, hogy mire irányul a vágy. Mert, ha kajára, akkor kell egy kis nedvességet is bevetni a cél érdekében. A nyáladzást hosszú évek folyamán sajátítottam el. Gazdinak két alapelve volt, mikor a kutyusa lettem: 1. nem mehetek az ágyba, egy nevetséges kis lavórban aludtam. Ma abból iszom. És az ágyban alszom (bukta), 2. nem kapok a kajájából. Ezt Nagyi azonnal elrontotta, mert az asztalról etetett. Ezt a jó szokását már átvette Gazdi is, és mindenki, aki meglát, mert annyira szuggesztív a tekintetem, hogy nem tud neki ellenállni, csak akinek nincs szíve, vagy kajája. Mápedig én leginkább éhes vagyok, úgyhogy Gazdi gyakorta csúszik meg a pocsolyában, amit profi kunyerálós technikámmal eresztek.

Ha nem enni akarok, akkor mukit. Mert muki az kell, a muki a legfontosabb. És nincs elég muki. Néha meglátom, hogy vannak rejtett mukitartalékok a szekrény tetjén, hogy ne érjem el, ami gonoszság, mert mi másnak lenne ott, ha nem nekem a muki. És olyankor ülök és nézek. Gazdi szerint ez a legidegesítőbb, ahogy nézek. Hosszasan, kitartóan tudok felfelé bámulni, akár órákon át, egy pontra, ahol a muki van. Csak néha fordítom el a fejem, hogy lássam, Gazdi látja-e, hogy látom a mukit, hogy kell, akarom, követelem.

Ha ez sem segít, sírok. Nyüsszögésben és berregésben nincs nálam profibb, annyira jól megy a szívszakadós nyüszkölés, ha nem kapom meg, amit akarok, hogy inkább megkapom.

Gazdi ideggyenge miattam, mert tökre kiállhatatlanul tudok szenvedni, márpedig ha éhes vagyok, vagy nincs muki, az szenvedés.

A Hüjjjefejű nyomul, meg tekergeti magát, és ugat. Nem tudja, hogy az igazán hatékony pszichikai hadviselés a követelés, a csendes, kitartó meghalok-ha-nem-kapom-meg tevékenység.

Mióta annyi mindenen mentem át, babézizé, meg rák, meg gerincműtét, és mióta kicsit öregszem, na, nem nagyon, csak, hogy Gazdi még jobban szeressen, azóta nem annyira érdekel már a séta vagy a labda. Tudom már, mik az igazán fontos dolgok az életben. A kaja és a muki.

Szóval, rosszkutya lettem, mert “akaratos, hisztis pöcs” vagyok, Gazdi szerint. Szerintem csak céltudatos. Fontos szemantikai különbség.”

– Max –