“Meg vagyok hatva. Csak ülök a gép előtt, sül a töltött cukkíni, kinyitottam egy sört (igen, hiánycikk a pálinka), és arra gondolok, hogy vasárnap a Cosmo Digital Divas rendezvényén arról kell beszélnem, hogyan kell blogolni.
Nem tudom, hogyan kell. Nem tudom, mi a siker titka, nem tudom, miért van Demény körül ez az őrület, leszámítva persze, hogy ő a Zatyaúrtöpi. Csak azt tudom, meg vagyok hatva.
Mindig szerettem írni, mindig így fejeztem ki magam, de most hatással vagyok. És ez döbbenetes.
Segítséget kértem egy vörös (mi más, tessék, kövezzetek meg!) cicához, aki egy kis alapítvány védence, és nem volt húszezer forintjuk, hogy amputáltassák a beteg lábát. Sokáig toporgott a kezem a billentyűzeten, hogy megtehetem-e, hogy kérhetek-e, hiszen mi jogon túrok én bele a pénztárcátokba? Milyen alapon mondom, hogy segítsetek? Bár megtehetném, hogy nem tőletek kérek, hanem én adok. Mindenkinek, akinek szeretnék.
Tudjátok, abban hiszek, hogy sok kicsiből lehet nagyot építeni. Hogy egy embernek nagy összeg a húszezer, de húsz ember, negyven ember, negyvenezer ember észre sem veszi.
Kértem. És ti adtatok. És immáron hatodik hónapja a félmillió forint is megérkezik a Dementorok védenceinek számlájára.
Hollandiában kis, helyi dementor csoport alakult, és elképesztő mennyiségű adományt gyűjtenek, amit mi továbbadhatunk. Azoknak, akik a leginkább rászorulnak.
Meg vagyok hatva, nem azért, mert mindezt azért teszitek, mert én kérem, hanem mert ezzel visszaadjátok a hitemet. Hiszen az emberek alapvetően jók, és segítenek. Nem igaz, hogy nem vagyunk képesek az összefogásra, nem igaz, hogy nem tudunk adni. Ti adtok. Mindig.
Vasárnap arról kell beszélnem, mi a blog titka. Talán már tudom. Hogy a deményisták Emberek, Nagybetűvel!”
– Judit –
