Kutyához, gyerekneveléshez mindig mindenki jobban ért. Mindig mindenki tudja, hogy mit hogyan kell tenni ahhoz, hogy ő legyen a világ legtökéletesebb gazdája. Most mutatok 10 apró lépést, amitől jobb lesz a kutyád élete, még akkor is, ha te túl okos vagy a boldogsághoz.
- Legyen társ, ne jószág!
Nem vagyunk haszonállatok, már a nevünk is ez: társállat, meg kedvenc. Ne tarts a kertben, mint egy barmot, mint egy bio riasztót, akihez annyit szólsz, míg reggel-este átsétálsz az udvaron. Mi azért születtünk, hogy boldoggá tegyünk egy kétlábút, és mellette éljük le az életünket. Kivéve engem, én uralkodásra születtem.
- Szeresd!
Aki nem szereti a kutyáját, az tartson bontott csirkét inkább! Mi is vágyunk a simogatásra, az érintésre. A puszi szerintem gusztustalan és idegesítő, de elfogadom, hogy a ti fejletlen kultúrátok ezt részesíti előnyben. Nektek napi 4 ölelés kell a túléléshez. Kimutatták brittudósok vagy mi a szöszöm. Nekünk annál jóval több kell.
- Ivartalaníttasd!
Én is nehezen mondtam le a golyóimról, de azóta az életem sokkal stresszmentesebb. No women, no cry. Hö?
- Ne etesd szeméttel!
Annál nagyobb kommentháborút nem is lehetne elindítani, mint ebben a témában: mit egyen az a kutya? Nekem aztán oly mindegy, hogy nyers az a hús-csont-zöldség, vagy külön főzöl, vagy töpörtyűt sütsz vagy tápot veszel, csak legyen jó minőségű, ne etess minket szeméttel. Mármint megesszük azt úgyis, ha kiborogatom a kukát… - Legyen helye!
A kutya helye ott van, ahol a gazdi. Van, aki kellő távolságot tud tartani, például elég neki annyi, hogy a fejét a kétlábú lábára hajtja, nekik elég egy jó párna is, mások, akik többre vágynak, általában úgy helyezkednek el, hogy minél nagyobb felületen passzírozhassák testüket a gazdihoz. Ők alszanak a paplan alatt.
- Játszani is engedd!
Az a botrányos felfogás terjed, hogy mi, kutyák, egy négyéves kistestű kétlábú szellemi szintjén állunk. Nos, mindenki hallott már csodagyerekekről, szóval, nem sértődünk meg ezen a felvetésen. Az azonban bizonyos, hogy játszani szeretünk. Én például kukaborogatósat, kajalopósat a legszívesebben, de vannak a mukisták, meg a labdamánok, szóval, legyen játéka annak az ebnek, különben talál magának rágnivalót.
- Sétálj, fuss, biciklizz, pockássz, békássz, mulass!
Aki lusta, tartson aranyhalat. Nincs az a lakás, kert vagy utcasarok, ami kielégítheti egy felfedező, kalandor kutya igényeit! Nekünk az egész világot kell magunkba szippantani (vagy épp oldalba pisálni). Nem tudod elképzelni sem, mennyi mindenért vagyunk, mi kutyák, a felelősek. Madárvédelmi kenyérevés, pockászati mezőfelügyelet, macska fitnessz, és persze, a legfontosabb, békaügyi diplomácia. Szóval, ne hagyj otthon. Vigyél magaddal, különben kiszökünk, vagy lebontjuk a lakást.
- Tanítsd!
Nem mintha bármiben is okosabb lehetnél nálunk, de egy primitív törzsnek is megvannak a fura szokásai, és mi hajlandóak vagyunk ezeket megtanulni. Persze, csak kajáért.
- Barátkozz!
Azok a kétlábúak, akik sosem engedik a kutyájukat más kutyák közé, szociopaták, és szociopata kutyákat nevelnek. Te hagyd a kutyád barátkozni, ismerkedni, nekünk is kellenek a társas kapcsolatok fajtársainkkal is. Te például elég béna lehetsz kergetőzésben meg fülnyalogatásban, szóval barátkozzatok. Rád is rád fér.
- Vigyázz rá!
A mi életünk sokkal rövidebb, mint a tiétek, mert a feladatunkat mi ennyi idő alatt is simán be tudjuk teljesíteni, és mehetünk egy fejlettebb szintre, nem úgy mint ti. Mi kutyák, már rég zenbuddhistao menőségek leszünk a nagy boldogságban, mikor ti még mindig ugyanazokat a hibákat követitek el újra és újra. Szóval, vigyázz ránk, mert ez a kis idő jut csak. Legyen rendes állatorvosod, akiben megbízol, és tegyél meg minden tőled telhetőt, hogy az életünket boldogságban és egészségben éljük le.
Ja, és még valami: boldogtalan gazdának nincs boldog kutyája, úgy nyűglődj…
Kedves Demény!
Én személy szerint eddig nem hallaottam Rólad, de úgy látom, hogy elég sokan olvasnak, és közülük biztosan sokan komolyan is veszik a tanácsaidat. Már csak azért is gondolom ezt, mert én is egy másik állatos honlapról tévedtem ide, ahol a 10 pontodat megosztották. Megjegyzésem csak annyi lenne, hogy ne ess a bevezetőben pont általad felvázolt hibába, és ne hidd hogy ezen pontok mindegyike a kutyák javát szolgálja, vagy legalább is ne sejtesd, hogy csak úgy jó, ahogy azt a gazdád hiszi. Mert az ő véleménye is csak egy vélemény, de nem feltétlen követendő példa! Egyébként számos bejegyzése(tek) tetszik, de be kellene látnotok, hogy nagy felelősség van a kezetekben…
Imadlak zeszoszto 🙂