1.0Demény, a kötsöghttps://demenyakotsog.cafeblog.husamethshttps://demenyakotsog.cafeblog.hu/author/sameths/"Mikor megláttam, egy kennelben toporgott szájában egy rongydarabbal, és szinte táncolt az örömtől, hogy sétálni mehet. Nem figyelt rám egyáltalán, megpróbált visszaszökni a többiekhez, mert ők épp akkor kapták a vacsorát. De nem mehetett, mert úgy döntöttem, velem jön haza. A kocsiba úgy pattant be, mint aki már körbeutazta a földet. Vezettem, és arra gondoltam, tényleg kellett-e ez nekem? Hogy normális vagyok-e. <a href="https://demenyakotsog.cafeblog.hu/files/2017/04/0-02-05-ee4a14575d464e34055102aa74a8eb2f856ffa645d0a1ce280105730b47237fe_full.jpg"><img class="alignnone size-large wp-image-2886" src="https://demenyakotsog.cafeblog.hu/files/2017/04/0-02-05-ee4a14575d464e34055102aa74a8eb2f856ffa645d0a1ce280105730b47237fe_full-600x450.jpg" alt="" width="600" height="450" /></a> Erre gondolhattak a barátaim is, amikor kieresztettem a kocsiból, és ő minden kutyára rárontott, őrültködött. A póráz szinte kitépte a bal karomat. Még mindig fáj. A kutyáim nem verték meg. Csak a macskám. A macska nagyon izgatta, az négylábon járó muki. Élő muki. Nem aludtunk semmit az első éjszaka. Nem volt rossz, csak nyugtalan. Csak nézelődött, csak toporgott, csak nem találta a helyét. <a href="https://demenyakotsog.cafeblog.hu/files/2017/04/0-02-05-cb1af90eee18c0318ab75b0a3a027a386e132ee6fe9a65558dffd5499136a2a5_full.jpg"><img class="alignnone size-large wp-image-2887" src="https://demenyakotsog.cafeblog.hu/files/2017/04/0-02-05-cb1af90eee18c0318ab75b0a3a027a386e132ee6fe9a65558dffd5499136a2a5_full-600x450.jpg" alt="" width="600" height="450" /></a> Aztán beilleszkedett. Megszokta a napi rutint. Imádta a sétákat, a kanapén heverészést, a tévénézést. De főleg a sétákat. Meg Ivánt. Aki hetek óta idegbeteg, és folyton illegeti magát meg püffög. A macskák bolondok. Kétszer pisilte össze a dolgaimat, kétszer szólt a szomszéd, hogy ugatnak, és legalább huszonkétszer kötöttem át a farkát, de annak is örült, mindennek örült, és szétcsapkodta. <a href="https://demenyakotsog.cafeblog.hu/files/2017/04/0-02-04-0a4ffe2453369edec15597cf7df5d21da7c7a9ff82cdf699ebc01c7741223cee_full.jpg"><img class="alignnone size-large wp-image-2888" src="https://demenyakotsog.cafeblog.hu/files/2017/04/0-02-04-0a4ffe2453369edec15597cf7df5d21da7c7a9ff82cdf699ebc01c7741223cee_full-600x450.jpg" alt="" width="600" height="450" /></a> Voltak nehéz pillanatok, amikor feküdtem a fűben, és arra gondoltam, feladom. Az összes négylábú hagyjon engem békén. Voltak szépek, mikor mellém bújt az ágyban, mikor átöleltem a nyakát, és puszilgattam. És nem tépte le az arcomat. Voltam rá nagyon büszke, mikor egy fotózáson kiderült, hogy szupertehetséges pozőr. Vagy a deményista sétán nem vert meg senkit. Volt napköziben, akkor már teljesen olyan érzés volt, mintha az enyém lenne. <a href="https://demenyakotsog.cafeblog.hu/files/2017/04/Vizslafotozas_RM2A3256_FB.jpg"><img class="alignnone size-large wp-image-2889" src="https://demenyakotsog.cafeblog.hu/files/2017/04/Vizslafotozas_RM2A3256_FB-400x600.jpg" alt="" width="400" height="600" /></a> Volt pár hétig az enyém. Most itt ülök dermedten. Bámulom a monitort. "Bármikor költözhet." Tony gazdás kutya lesz. Bármikor. Bármikor. Ma nehéz lesz innen felkelnem." <p style="text-align: right">-Judit-</p>richhttps://demenyakotsog.cafeblog.hu/files/2017/04/Vizslafotozas_RM2A3256_FB-150x150.jpg150150