Holnap van a születésnapom, ami egy népnemzeti-vallásos-világünnep. Alap. Tökre várom, hogy százával rohamozzátok meg lakhelyemet, töpit dobálva be az erkélyen, skandálva a nevem, de Gazdi szerint, aki szociálisan visszamaradott, inkább nekem kellene adnom valamit ezen a napon. Hüjjjeség.

A világnak lett ajándék, hogy én itt vagyok. Nektek kell hálálkodni, rajongani, isteníteni, meg elhalmozni jókívánságokkal és kincsekkel. Hosszúcombúakkal, pölö.

Még, hogy én adjak valamit? Nem elég a nagyságom, hogy puszta létemmel bearanyozom sivár kis életetek? Ehh, kétlábú dőreség, hogy mindig vágytok valami elérhetetlenre. Nekem semmi sem lehetetlen, maximum a galambokat elkapni, mert aljas és igazságtalan módon tudnak repülni. De dolgozom az ügyön.

Szóval, holnap van a születésnapom, a nap, mikor először találkoztam Gazdival, négy éve már. És ünnepelni kell.

Egyszer lelkesedtetek, hogy Gazdi csináljon alapítványt, de nem engedem neki, mert akkor mikor foglalkozna velem, így is túl sokat van elfoglalva saját létezésével, ami pedig tök értelmetlen.

Viszont nagylelkűen felajánlom, hogy mostantól kezdve, mi, Deményisták, vagyis ti, mert én vagyok Demény, válasszunk ki havonta egy rászoruló kis nyomit, egy gazdikeresőt, és vegyük a pártfogásunkba, keressünk neki gazdit, támogassuk meg töpirevalóval.

Mit gondoltok? Szerintem az menő szülinapi ajándék, ha évente 12 kutyán segítünk. Szerintetek?

Aki szeretne a kezDeményezéshez csatlakozni, itt megteheti.