Jelentkeztem egy kismacskára ideiglenes befogadónak. Kutya a jelenlegi életkörülmények közé nem jöhet, és hát, egy kiscica miatt maximum kevesebbet alszunk, egye fene.
Ki is néztünk egy nagyfejű vörös kandúr babát egy vidéki menhelyen, hiszen a vörösök a gyengéim, mi más, így írtam nekik egy facebook üzenetet, hogy segítenék.
Válaszoltak, hogy telefonáljak. Telefonáltam.
“-Én írtam e-mailt?
-Nem, én a facebookon írtam üzenetet.
-Akkor utána kell járnom. Valaki már írt. Más nem jó?
-Hát, őt néztem ki, ő a szerelem.
-Azt értem, de ott van egy csomó másik, akinek segíteni kellene.”
És ekkor elgondolkodtam. Miért van az, hogy minden ideiglenes befogadónak ezer szempontnak meg kell felelnie, kötelességei vannak, elvárásokat kell kielégítenie, és még szerződést is ír alá, mikor jelentkezik, ám egy állatvédő egyesület nem írja le, mik azok, amiket ő vállal az ideiglenessel szemben, ráadásul az első telefonbeszélgetés alatt számonkér, kioktat és lelkifurdalást csinál, amiért egy bizonyos állatot szeretnék? A beszélgetés többi részét nem írom le. Nekik meglett a véleményük rólam, nekem pedig arról, ahogy egy lehetséges befogadóval beszélnek, szóval, nem sült ki belőle semmi jó. Azt mondták, írjak e-mailt. Nem írok.
Én abban hiszek, hogy alázattal és tisztelettel kell bánni azzal, aki segíteni szeretne. Akárhogyan akar segíteni.
Adnék néhány baráti jótanácsot az ideiglenességgel kapcsolatban.
- Mindig előre olvassátok el a szerződést, és ne írjatok olyat alá, amiben az egyesület semmit nem vállal, csak elvár!
- Legyen benne, hogy biztosítják-e az állat minden ellátásához szükséges feltételt (étel, fekhely, póráz, alom, stb.)?
- Legyen benne, ki fizeti az állat orvosi költségeit, hogyan?
- Ragaszkodnak-e egy állatorvoshoz, mert akkor tudd, hogy ez elvárás tőled, hogy oda hordd akkor is, ha a város másik végén van.
- Bármi baj esetén az egyesületnek vállalnia kell, hogy az állatot x időponton belül máshol helyezi el.
Mi nem jutottunk el addig, hogy a feltételeket bogarásszam az ideiglenes papíron, mert nem hiszem, hogy felelősen együtt tudok működni olyan szervezettel, ami már az első telefonbeszélgetés alatt kioktat.
Szóval, van helyem egy kis vörösnek.
Kedves Tamara !
Én az Illatosról hoztam egy kutyát, aki fele annyit nyomott mint kellett volna. Prosztatagyulladásos volt, ivartalanítással együtt cirka 50 ezer forintom ment rá, de nekem megéri.
Ugyanis az Illatoson, nem támasztottak olyan elvárást velem szemben, hogy vigyek má’ tulajdoni lapot is,meg küldjek hetente egy majdhogynem sajtóanyagot a kutyáról (btw, én fogadtam örökbe nem?) csak úgy fogadhatok kutyát örökbe. Az egyik legnagyobb menhelyen megteszik. Jelzem, itt örökbefogadásról van szó, nem ideiglenesről.
Épp most gondolkoztam el ezen, hogy jöhet hozzám kutya idibe, viszont lenne egy-két kikötésem, hogy milyen kutya az, aki jól érezné magát itt, tehát nem az miatt állítanék fel feltételrendszert, mert az nekem úgy jó, vagy kényelmes, hanem az ideigleneseztetett kutya miatt. Elhajtottak, hogy nem kívánságműsor, amelyiket odaadják, az lesz. (Nem mondom melyik szervezet volt.)
Sajnos én csak azt látom, hogyha menhelyhez, x fajtamentéshez fordulok, akkor vagy fogadjak örökbe, természetesen csak kastélyba, kiszolgálószemélyzettel kutyát, macskát, vagy fizessek x támogatást, adóegyet akármit. Más nem kell.
Azért jó volna, ha ezen szervezetek végre felfognák, hogy nem kiszolgálószemélyzetet kellene keresni, hanem gazdát. Ha nem, ha a jelentkezők felét minimum elhajtják, akkor ne csodálkozzanak, hogy “jaaaj nincs elég hely a telepen”.
Hozzáteszem nem mindenáron kell kutyát , macskát kiadni, de sok menhely elvárása már túlzás !
Bocsi Judit, hogy egyesek nem tudnak elviselni egy másik véleményt és a blogodat használják fel az utálkozásra. Ezúton fejezem ki tiszteletemet a tevékenységedért, ami jár attól függetlenül, hogy a cikkel nem értek egyet. Peace.
Most nagyon meghatódtam…nekem 8 mentett macskám van és az utóbbi 10 évben legalább 50-et ivartalanítottam saját költségemen. Igaz, nem írtam róla blogot. Hogy én milyen ostoba vagyok…
Fütyülök rá, hogy a valóban ( ? ) civil állatvédők mit kérnek ki maguknak, aki ismer és az állatok, főleg nem kérnek ki semmit. Bocsika, én nem akarok senkinek ( főleg olyanoknak nem ) megfelelni, akik úgy ítélkeznek, hogy nem is ismernek. Örülök, hogy jókedvre derítettelek, peace !
Kedves Tamara,
ezen röhögök hangosan, mióta olvastam (bár inkább sírni ad okot) és mivel velem van az erő, hallom hangosan röhögni azt a 40 – 100 ezer (millió ) embert, aki követi “Demény” munkásságát!
Az ilyen önjelölt, fanatikus (a szó rossz értelmében) messiásoktól, mint Te mentsen meg minket a sors.
A valóban civil álllatvédők majd kikérik a saját nevükben, hogy Te annak nevezd magad.
Kedves Tamara!
Te TÉNYLEG megkérdezted Judittól szereti-e (egyáltalán) az állatokat?
Javaslom nézz egy kicsit utána a munkásságának!A DeMentor-ok 6 hónapja láttak munkának az Ő vezetésével és havonta fél millát utaltak 1-1 menhelynek az Ő vezetésével.Az egyik kutyája mentett, a cicája is. Közreműködésével számtalan állat gazdisodott.Kovácsolt egy olyan állatbarát csapatot, ahol nincs veszekedés csak tenni akarás.
Igen! Azt hiszem Ő szereti az állatokat!!!
Kedves cikkíró,
ha az volt a célod, hogy elvedd az emberek kedvét az ideiglenes befogadástól, akkor gratulálok, mert elérted a célod. De akkor felteszem a kérdést : Te tényleg szereted az állatokat és segíteni akarsz rajtuk valamilyen formában ? Mert ha igen, akkor az utcáról is be tudsz gyűjteni párat és lehetsz az idi-mamijuk és csinálod, ahogy tudod, a kutya nem kér számon és a kutya nem segít, ha végleges otthont akarsz találni az állatkának. Aki segíteni akar az ne szabjon feltételeket, nem látsz a színfalak mögé és nem tudhatod, miért kell az állatvédőknek annyi szempontot betartatniuk. ( Pl. hogy a kutya / macska ne kerüljön begyűjtőkhöz vagy egy étlapra…)
Egy civil állatvédő
Az teljesen egyértelmű és természetes, hogy előre tisztázni kell egy ideiglenes befogadásnál MINDKÉT fél jogait és kötelezettségeit.
De az is természetes, szerintem hogy kifaggatják a leendő ideiglenes befogadót. Rábízzák egy állat életét. Naná, hogy tudni akarják kire.
Az nem egyértelmű számomra: miért vörös? Szerelem vagy segítség lett volna?
A vörösökre pont túljelentkezés szokott lenni. Ha segíteni akarok, azt kérdezem meg kinek van rám a legnagyobb szüksége.
Én is szerettem volna örökbefogadni egy kutyát egy vidéki menhelyről (vidéki nagyváros). Írtam bemutatkozó e-mailt, amiben leírtam, hogy napközben dolgozom (1 műszak, 8 munkaóra/nap). Visszaírt egy hölgy, hogy jó amit írtam, és különben nem lenne rossz helye nálam , de csak akkor kaphatom meg a kutyát, ha el tudom intézni, hogy napközben valaki felmenjen a lakásomba és megetesse a kutyát (kb 1 éves kutyus volt), mert gondoljak bele, hogy én sem csak 3x pisilek egy nap. Visszaírtam, hogy korábban több kutya is töltött nálam rövidebb-hosszabb időt, de ebből nem volt még probléma… És szeretném. Erre nem is válaszolt már.
Eléggé rosszul esett és egy darabig nagyon dühös voltam. Kerestem egy normális tenyésztőt, és vettem magamnak egy kiskutyát. De Ő akkor is sokszor az eszembe jut. Suzynak hívták. Nagyon remélem hogy jó gazdihoz került!
Csatlakozom az előttem szólókhoz! Sajnos nekem is az a tapasztalatom, hogy ígérnek “fűt-fát”csak fogadd be ideiglenesen, aztán meg hogy képzeled, ha kérsz! (kaja,póráz,kiváltott gyógyszer ára stb.)
Kedves Judit,
Én is csatlakozom az előttem szólóhoz, egyetértek veled! Mi egyszer egy kis keverék vizslát szerettünk volna ideiglenesként VIDÉKEN (azért fontos, mert ahogy én látom, oda nem annyira szeretik odaadni) befogadni, mert mi mentettük a Viharsarok környékéből, és nagyon megkedveltük a Húgommal a hazaúton. Ja, hát ha a kutya kint lenne napközben, és csak aludni megy be, akkor szó sem lehet róla….hát…rendben. Tudom, hogy sok esetben nem lehet kint tartani, ha mondjuk műtötték, beteg, de neki semmi ilyen gondja nem volt, azonkívül, hogy bolhás volt a lelkem 🙂 Szóval többet én se próbálkozom. Lenne helyem, időm, energiám ehhez, de lehetetlen megfelelni ezeknek a feltételeknek. Ja, a kutyus azóta gazdis lett Németországban, szóval jól végződött a története, csak az bánt, hogy nekünk egy esélyt sem adtak arra, hogy nálunk gazdisodjon. Fránya udvar.
Egyetlen egyszer próbálkoztunk örökbe fogadással(igaz nem ideiglenessel)de soha többet.Én azon csodálkozom,h egyáltalán van olyan ember,aki “nevesebb”menhelyről tud örökbe fogadni.
Kedves Judit! Teljes mértékben eggyet értek Veled.Én már nagyon sokszor tapasztaltam hasonlót,nagy állatvédő szervezetekkel kapcsolatban és itt Baranyában is sajnos.Ha segíteni akarsz az a baj,ha nem akkor meg az.Nincs összefogás az állatvédők között,vitatkoznak egymásra mutogatnak.Tisztelet a kivételnek.