Mind tudjátok, mekkora macskamentő vagyok. Néhányan ki is nevettetek már, hogy egy vadászkutya hogy lehet macskakompatibilis, de aki így gondolkozik, az hüjjje. Minden kutyának kell egy macska, így döntjük le a berögzült, ostoba előítéleteket. Például itt van nekem Iván, enyém, tökre elvagyunk. Némi kergetőzés, pofon szerintem teljesen belefér. Egyszer megmentettem egy kis fekete izét, és […] Tovább

1. A gyepmesteri telep nem menhely. Nem azért vannak ott az ebek, mert az nekik szanatórium vagy nyaralás. Nincsenek sem jóhelyen, sem biztonságban. Rohadnak egy szűk ketrecben, majd -ha senkinek nem kellenek, lebetegszenek- elaltatják őket. A gyepiről menteni kell a kutyákat, nem oda bevinni. Mondjuk, akad kivétel, akiknek tisztelet, de olyan is van, ami még […] Tovább

Névnapom van. Nem hiszem, hogy ezek fontos napok az ember életében, nem vagyok egy ünneplős típus. Ma főleg nincs okom rá. Viszont harmincadika van. A nap, mikor Demény az életembe lépett, pontosan három éve és három hónapja, harmincadikán. Vannak ostoba számítások a kutyaévekre, én nem szoktam ezzel foglalkozni. Én 34 éves vagyok, ő 5, Max […] Tovább

“Deményem tegnap eléggé kikelt a szaporítók ellen, és kapott érte hideget-meleget is, ahogy ez lenni szokott. Nyilván nem vonom kétségbe egyetlen állítását sem, hiszen nem lehetek a szemében csirkefej, és borzalmasan megrendített Zéró értelmetlen halála is. Az volt? Talán nem. Csak rajtunk múlik, hogy értelmet kapjon, hiszen egy ilyen édes kisvizslára jobban felfigyel a világ, […] Tovább

Hol volt, hol nem volt, az Óperenciás izén is innen, ahol a töpifarkú malac túr, tökre közel, szinte a szomszédodban, sőt talán tényleg a szomszédodban, éppen Csepelen, élt három kistacskó: Csepel, Csikó és Csomó. Legalábbis ez most a hivatalos nevük, mert mikor megszülettek, senki nem hívta őket sehogy. Nem indult egyszerűen az életük. Nem babusgatta […] Tovább