A kutya falkaállat. Nálunk rend van: az erősebb kutya b*szik, és kész. Néha bepróbálkozunk, hogy átvegyük a hatalmat, ha sikerül, jó, ha nem, elfogadjuk helyünket a sorban. Ebben nincs semmi megalázó. Ha nem én vagyok a legerősebb, nem én fogom a falkát irányítani. Punktum. Azonban hiába próbálom megfejteni a kétlábúak hasonló szociológiai berendezkedését, valamit mindig […] Tovább

“Demény azt mondta, írjak a blogjába, mert már követelőztök értem. Köszi. De nem tudom, mit írhatnék. Azt is mondta, hogy beszéljek róla, meg hogy milyen aranyos és kedves és szép és okos, de egy kutya sosem hazudik. Mindenesetre írok nektek valamit, mert már a múltkor is kaptam egy macit, és hátha akkor majd kapok még […] Tovább

“Amikor az első ideiglenesem, Gidion elment, órákon át sírtam. De tudtam, hogy a legjobb helyre került, illetve tudtam, hogy még nem vagyok alkalmas egy saját kutyára, maradnak hát az idegenlégiósok, akik ideig-óráig megörvendeztetnek(?). Gidion álomkutya volt. Kezdettől fogva, rendes, nyugodt, figyelt rám, bármit mondtam neki. Emiatt nem is törtem magam, hogy különösebben felül kerekedjek ezeken […] Tovább

Először is le kell szögeznem, a kétlábúak szinte mindent rosszul csinálnak. Fajuk jóval fejletlenebb és elmaradottabb -elsősorban érzelmi intelligenciájukat tekintve- mint a miénk, kutyáké.  Épp ezért nem szabad túl nagy elvárásokat támasztani velük szemben, és nem is szabad nagyon elítélni őket – bár az ítélkezés is az ő szokásuk… Deményista kutyatársaimnak összeszedem itt néhány pontban […] Tovább

“Kánikula van. Minden be van sötétítve, alig találok egy kis rést az ablakon, hogy lenézhessem az utcán fonnyadó kétlábúakat. Borzalmas, hogy ezek izzadnak. Le s föl rohangálnak, cipekednek, mintha valami őrületesen fontos dolguk lenne ebben a nagy melegben. Szánalmas képzelgés. Én a franciaágyamon nyúlok. Élvezem azt a kis csíknyi napsütést a hasamon, és kifejezetten értékelem, […] Tovább