Holnap van a születésnapom, ami egy népnemzeti-vallásos-világünnep. Alap. Tökre várom, hogy százával rohamozzátok meg lakhelyemet, töpit dobálva be az erkélyen, skandálva a nevem, de Gazdi szerint, aki szociálisan visszamaradott, inkább nekem kellene adnom valamit ezen a napon. Hüjjjeség. A világnak lett ajándék, hogy én itt vagyok. Nektek kell hálálkodni, rajongani, isteníteni, meg elhalmozni jókívánságokkal és […] Tovább

Mindent megeszek a parkban, amit találok, mindent. Néha még a kukát is megbillentem kicsit, ha jó szaga van. Mert éhezem. Hiába adja Gazdi a reggelitvacsorát, akármit, én mindig éhes vagyok. Olyan ez, mint a háborút átvészelő nagyi, akinek akkor is van 10 kiló liszt a kamrájában, ha már sosem süt, mert nem lehet tudni. Kóboroltam, […] Tovább

1. A gyepmesteri telep nem menhely. Nem azért vannak ott az ebek, mert az nekik szanatórium vagy nyaralás. Nincsenek sem jóhelyen, sem biztonságban. Rohadnak egy szűk ketrecben, majd -ha senkinek nem kellenek, lebetegszenek- elaltatják őket. A gyepiről menteni kell a kutyákat, nem oda bevinni. Mondjuk, akad kivétel, akiknek tisztelet, de olyan is van, ami még […] Tovább

Nem akartam Maxot ivartalaníttatni. Mondhatnám, hogy én ilyen bölcs, felelős állattartónak születtem, de hazudnék. Nem azért, mert elhízik (amúgyis iszonyú dagadt volt akkoriban), nem azért, mert megváltozna a természete vagy mert csonkítás. Csak nem akartam. Az én szép kiskutyám, szemem fénye, ő így tökéletes, nincsenek viselkedésbeli problémái. Hogy néha balhézik? Hogy dominál? Hm, de hát […] Tovább

Vannak napok, mikor a legkisebb probléma is hatalmasnak tűnik, és minden csak rossz. Barátaim azt mondják erre, a sz*r is büdös. Ma sajnos, ilyen napom van. Iszonyú kimerült és feszült vagyok. (Nyári szünet, helló!) Mondhatnám, hogy ezt az érzést ismeri, akinek daganatos kutyája van, de ez nem erről szól. Max jól van, és leszámítva a […] Tovább