Olyan szaga van, mint Iszapnak. És ettől idegesen összerándul a gyomrom, és potyognak a könnyeim, mert a füle is olyan hatalmas lapu, és a szaga, olyan szaga van, mint Iszapnak. Az én Iszapomnak. Próbálok nem arra gondolni, hogy ez már az elmúlás szaga. Csak a betegségé. Azt érzem, abban az utolsó előtti pillanatban vagyunk, mikor még […] Tovább

Gazdi tegnap belenyüsszögött a blogomba, hogy segítsetek szegény VajdaGyereknek lábra állni. Egy darabig vártam, tűrtem, de úgy döntöttem, inkább a saját mancsomba veszem a dolgokat, mert ha arra várnék, hogy ti, kétlábúak mentsétek meg a világot, kezdhetném raktározni a töpit, ami nem az erősségem. Pedig amúgy minden az. Azt hiszitek, hogy az állatvédelemben a töpirevaló […] Tovább

Talán furcsán hangzik majd, de van “szerelem”, van “bizsergés” ember és kutya közt is. Hiába sétálsz naponta valakivel, talán cukinak is tartod, de egyszerűen “nincs meg”, nem érzed a kutyát, nem fog meg. Aki ismer, tudja, így vagyok én a csoki vizslákkal is. Szépek, cukik, de nem érintenek meg. Így voltam, Krvarossz CsokiKendével is, aki kevésbé […] Tovább

Lefagy a pöcsöm. Mondhatjuk, hogy tél van, de minek? Még csak rendes hó sem esik, amit fel lehet zabálni. Sötét is van, meg olyan mabiztoshogynemkelekkiazágyból. Egyetlen jó dolog van benne, hogy a tavasz jön utána. Várom. Persze, Gazdi morog, hogy ne panaszkodjak, mert engem melegít a töpiháj, meg a menőbbnél is menőbb kabátok, az őrült […] Tovább

“Rosszkedvűen ébredtem. Mind ismeritek a szabadság utolsó vasárnapját, mikor minden olyan üres lesz, és csak arra gondolsz hogy elszaladt az idő, és mennyire nem csináltál semmit. Nem olvastad ki azt az öt könyvet, amit akartál, nem láttad a Rembrandt-kiállítást, nem vacsoráztál a Vapiano-ban, és főleg, nem javítottad ki a dolgozatokat. Az órák elszaladtak, és holnap újrakezdődnek […] Tovább