Még adtam neki egy csókot a kis vörös állára, és eljöttem. Nem törődött velem, lekötötte, hogy a huszonnégy új labdáját megcsodálja, és levadássza kis plüssegereket. Jobb is így. Menjen csak. Sosem voltam jó elengedésben, aki ismer, tudja. Hosszasan tanultam, sok szívszakadás árán, hogy “aki el tud menni, hagyni kell“, és ezt tanulom még mindig, csak […] Tovább

“Két nap múlva vége az évnek. Nem szeretem az ünnepeket, a kényszerű mulatozás nem az én világom. Én a csendben számotvető típus vagyok, aki kicsit elszomorodik, kicsit üres lesz szilveszterkor. Persze, olyan nap, mint a többi, és mégsem az. Nem teszek fogadalmakat, elég öreg vagyok már ahhoz, hogy tudjam, minek? Nagyon jól ismerem magam, sajnos, […] Tovább

“Közelednek az ünnepek, egy hét van már csak hátra az iskolából. Mindenki ajándékozási lázban ég, az osztályom is kihúzta már a neveket, kiknek készítenek valami meglepetést, kinek találnak frappáns ajándékot. Mi, tanárok sem maradunk ki ebből. Nekem is itt a kis fecni az asztalomon, rajta a névvel. Közben hó sehol, a nap süt, a meghitt […] Tovább

“Mindig grafomániás voltam, ha valaki megkérdezte volna, miben szeretnék jó lenni, azt felelem: az írásban. Most megjelenik egy könyv, amin rajta lesz a nevem. Kisbetűvel ugyan, hiszen az alkotás érdemei a kutyámat dicsérik, de van hozzá némi közöm. Hogy jó lesz-e? Nem tudom. Körülöttem mindenki teljesen fel van pörögve, és izgatott és boldog. Én csak […] Tovább

Helló Gazdi, kezdhetném azzal, hogy mennyire hiányzol, de tökre duzzogok, amiért egyáltalán megfordult abban a csökött fejedben, hogy elmész. Bárhová is, nélkülem. És meg is tetted. Tudod, már attól kiakadok, ha a boltba leszaladsz, főleg, mert annyira süket vagy, még az ablakból is üvöltök, hogy el ne felejts töpit hozni, de mindig elfelejted. Hát, most […] Tovább