Zseniális vagyok. Mint ez nyilvánvaló. Mikor Gazdi azt mondta, álnok módon a töpörtyű illatát idézve orromba, hogy meglepije van, nos, nem igazán erre számítottam. Ismerve szánalmas fantáziátját, nem is számítottam semmire. De erre aztán semmiképp. Már a kocsiban gyanús volt nekem, hogy nem oda megyünk, ahová mindig. Aztán kezdett egyre rosszabb előérzetem lenni, Érd körül […] Tovább