Egyszer azt mondta valaki, hogy cuki a kutya, de otthonra nem kellene. Na, így vagyok én a kétlábú gyerekekkel. Sosem értettem, miért kell értük ennyire rajongani, hiszen hangosak, idegesítőek és szellemi kapacitásuk sosem érne fel az én nagyszerűségemhez, de most már kezdem kapiskálni. A kaja miatt. Az erdei iskola remek hely, és bármikor szívesen visszamegyek. […] Tovább

Tökre unom a koránkelést. Ráadásul nem elég, hogy Gazdi felver legtöpisebb álmomból, de aztán meg otthonhagy. Holmi munkakórra hivatkozik, amiről mint tudjuk, egy szánalmas, fertőző kétlábúbetegség. Semmire nem való. Nem boldogít. Ellenben velem. Én boldogítok, mégsem marad itthon, hanem elmegy, hajnalban. Elegem lett. Kifigyeltem, hogy Gazdi mikor megy el, és szóltam a sofőrömnek, PótGazdinak, jöjjön […] Tovább

“Tanár vagyok. Ez most már végképp bizonyosságot nyert. Mióta majd hét éve abbahagytam a tanítást, és ostoba módon eladtam a lelkem, nem találtam a helyem. Nagyon sokszor álmodtam azt, hogy újra tanítok, és álmodoztam is, hogy megteszem. Nem volt hitem, hogy manapság felvesznek valakit, aki már egyszer otthagyta a pályát, mint egy tékozló fiú. Hazatértem. […] Tovább

Fenyegetőzik Gazdi, hogy agyoncsap, mert durvára el vagyok kanászodva. Szerintem meg az ő idegrendszere lett csirkebél, mióta a ziskolába jár. Most szólok a kölköknek, hogy ha sokáig idegesítik Gazdit, és ezért nekem kell folyton a hátamon fetrengeni megalázkodva és sunnyogva, bemegyek és kiugatom őket a padból. Merthogy Gazdi tök lestrapáltan jött haza, ami nem jó, […] Tovább

Ez a tanárság vicces dolog, Gazdi azt hiszi, attól, hogy öregebb, és több baklövést követett el eddig  mint a kölkök, majd okoskodhat nekik. Nem is értem, mit gondoltok ti, Kétlábúak…de  hogy az oktatást nagyon elszúrtátok, az fix. Már megfigyeltem, hogy ti mielőbb meg akartok szabadulni az utódaitoktól, hogy másoknak tapossák az idegeit, hogy aztán ők […] Tovább