“Amikor az első ideiglenesem, Gidion elment, órákon át sírtam. De tudtam, hogy a legjobb helyre került, illetve tudtam, hogy még nem vagyok alkalmas egy saját kutyára, maradnak hát az idegenlégiósok, akik ideig-óráig megörvendeztetnek(?). Gidion álomkutya volt. Kezdettől fogva, rendes, nyugodt, figyelt rám, bármit mondtam neki. Emiatt nem is törtem magam, hogy különösebben felül kerekedjek ezeken […] Tovább

Én tökre elfogadó kutya vagyok, nem foglalkozom szőrszínnel, fajtával, nemmel, és bőszen vallom, hogy nem a méret a lényeg. Kiskutya, nagykutya, egyremegy. Most mégis egy olyan jelenségről kell beszélnem, ami elsősorban méret alapján diszkriminál. A kiskutyásokról. Kezdjük azzal, hogy Gazdi nem szereti a pórázt, gyenge a karja, nem elég izmos, és így hiába rángatom lelkesen […] Tovább

Tudom, hogy ezzel a bejegyzésemmel darázsfészekbe dugom a mancsom, de nem bírom tovább szó nélkül. ÉN nem vagyok Gazdi gyereke. Ez alapvető biológia. Azt állítja, nem ő hozott a világra, s mivel a legkisebb mértékben sem hasonlít az én hihetetlen szépségemhez, nem kértem dns vizsgálatot. Gazdinak egyébként sincsenek ilyen irányú, szülői tervei, de egy négylábú, […] Tovább

Gazdi rámpirított, hogy ideje, hogy ne csak az ő alkalmatlanságáról posztoljak, hanem írjam meg, hogyan is kell egy vizslával bánni, hátha ebből is tanulhattok valamit. Persze, minden szavamból tanulhattok, ez nyilvánvaló. És nagyjából az összes kutyára lehet érvényes ez az útmutató, …azért a vizsla az vizsla. Meg a vizsloid is majdnem. Szóval, értitek! 1. Legyen […] Tovább

Néhány esetben az általad választott gazdi komoly lelki sérülésekkel érkezik a menhelyről, vagy olyan viselkedés zavarai vannak, melyeket egyszerűen, otthon nem tudsz kezelni. Ha nem foglalkozol a gondokkal, annyira elhatalmasodnak szegény gazdin, hogy megkerseríti mindkettőtök életét, és végül vissza kell vinned a menhelyre. Ehelyett javaslom, szánd rá a pénzt és energiát, és vidd el iskolába! […] Tovább