Ma 25ezren lettetek őrült, deményista rajongók, a fészbuk oldalamon. Szerintem kevés, mert már rég uralnom kellene a világot, Gazdi szerint meg ez már atyaúrtöpi, és köszönjem meg. Gondoltam, ennek örömére, hogy csillogtassam fantasztikus művészi érzékemet is, mancsolok nektek egy köldeményt. Nem töpi ez, de jó nagyon, Deményt imádni minden napon, Mint üstökös az ebek közt, csak ragyog, […] Tovább

Tavasz van. Csiripelnek a fák, meg rügyeznek a madarak, és mindenkiben fellobban a szerelem. Vagy valami olyasmi. Legalábbis a vágy, mert hiába a sok gennyes duma,  a vágy a lényeg, nem a szerelem. Nekem aztán elhihetitek.  Gazdi rámmordult, hogy ne írjak a szerelemről, mert nem értek hozzá. Ő beszél? Hö? Csak azért nem mondom, hogy […] Tovább

“Mindig a kutya választ. Ne is áltassuk magunkat azzal, hogy a mi döntésünk, kivel osztjuk meg az életünket. Max kiskorában került hozzám, de ő választott. Meglátott és félig lerágta a kezem. Demény felnőttként döntött mellettem. Egyszerűen bekúszott az agyamba, szívembe…nem volt esélyem se menekülni előle. Pedig megpróbáltam, esküszöm. Mondogattam magamnak mindig, mikor elindultam hozzá látogatóba, […] Tovább

“Világ életemben macskásnak tartottam magam. Ez így, két kutyával bizonyára furcsán hangzik, de szerettem a macskák öntörvényűségét, függetlenségét és kiszámíthatatlanságát. Ezzel szemben mindig azt gondoltam, a kutya megalkuvó, alázatos és unalmas. Naja, amíg nem találkoztam Deménnyel. Alapjaiban változtatta meg az életemet. Igaz, mindent Maxnak köszönhetek. Mivel ő az életembe költözött, és -hogy Bächer Iván szavaival […] Tovább

Azt mondták a rajongóim, írjak a nőkről. Gazdi rám szólt, legyek tisztelettudó! Hah, ugyan minek? A kétlábúság legdöbbenetesebb önámítása a szerelem. Én sosem vagyok szerelmes, csak úgy teszek, mintha. Az épp elég. Ámítom a csajokat, mert bárki bármit is állít, minden csak önáltatás…minden nő a rosszfiúkat szereti. A kedvesek, a figyelmesek, a szeretni képesek, a […] Tovább