Városi kutyának lenni nem dicsőség és nem is szégyen. Állapot. Mikor csirkefejek fröcsögni kezdenek, hogy jajjszegényszerencsétlenvizsla, milyen élete lehet Budapesten, ami büdös, mindig elgondolkodom, miért is élnek itt ennyien, ha Mucsajröcsöge annyival jobb hely. Persze, imádok a Tiszánál lenni, faluskodni, meg széttúrni a töltést a pockok miatt, de ezt megtehetem a város határában is, ahová […] Tovább
“Vizslááát lakásban??? Júúúj!” Látjátok magatok előtt a savanyú, én-mindent-sokkal-jobban-tudok arckifejezést és a méla megvetést, amikor kiderül, hogy lakásban élsz a gazdiddal, nem pedig egy kutyaólban vagy kerti tartozék? Büdös gazdikínzók vagyunk, amiért egész nap biztonságban és kényelemben élünk kétlábúnk mellett, akit persze azért tartunk, hogy kielégítse napi szórakozás iránti igényünket, legyen az békászás, k*kázás vagy […] Tovább
Ez a tanárság vicces dolog, Gazdi azt hiszi, attól, hogy öregebb, és több baklövést követett el eddig mint a kölkök, majd okoskodhat nekik. Nem is értem, mit gondoltok ti, Kétlábúak…de hogy az oktatást nagyon elszúrtátok, az fix. Már megfigyeltem, hogy ti mielőbb meg akartok szabadulni az utódaitoktól, hogy másoknak tapossák az idegeit, hogy aztán ők […] Tovább
A kajatéma állandó a kétlábúaknál. Központi kérdés. Egész médiabirodalmak és celebek építenek arra, hogy zabálásra késztessék a kétlábúságot. És az ünnepeik sem szólnak másról, csak az egyél-egyél-egyélről! Gazdi meg Nagyi is minden nap megbeszélik mit ettek, esznek, fognak enni. Csoda, hogy Gazdi ilyen hájadék??? Ellenben én! Karcsú alakommal, formás testemmel, izmaimmal megengedhetem magamnak, hogy bármit […] Tovább
Gazdi elvitt a Hajógyárira, mert jótékonysági kutyás vásár volt, persze a Futrinka javára. Alap. Nos, én voltam a sztárvendég. Nyilván, mindenki csak engem akart látni, megérinteni, hódolni nekem, és hason csúszni a lábaim előtt. Persze, nem alacsonyodtam le, csak ha valamiféle áldozati ajándékot is hoztak, néminemű sütemény így eltűnt a süllyesztőmben. Hogy nyilvánvaló legyen fenséges […] Tovább
