“Nem vagyok normális – ez az első gondolatom, miután megírom a levelet a Futrinka Egyesületnek, hogy teljesen elment az eszem. Ti mind azt mondjátok, mennyire jószívű, meg ilyenek, de nekem csak az kattog a fejemben, mint egy beakadt magnókazetta, hogy nem vagyok normális. Hogy az anyám meg fog ölni. Mikor az első fotóját megláttam, akkor […] Tovább

A kétlábúak tuti elgyengülnek, ha azt a szót hallják, kiskutya. Lájkokat akarsz az oldaladra? Posztolj kiskutyát! Olyan reklámra vágysz, amit végig is néznek? Legyen benne kiskutya. Az agyuknak van egy lágy része, amit stimulálni lehet akármilyen nyamvadt kiskutya képével, azonnal elcsöppennek érzelmileg. A tuti fegyver az lenne, ha nekem lenne kiskori fotóm, na, attól mindenki […] Tovább

“Egy darabig csendben tűröd, hogy mindenütt kóbor, beteg állatok vannak. Arra gondolsz, hogy biztos lesz, aki segít, vagy elfordítod a fejed, mert nem a te gondod, mert nem tudod, mit tehetnél. Aztán jönnek a segélykérő posztok, a szomorú szemek, és már semmi máson nem is jár az eszed, csak azon, hogy segíts. Az állatvédelemben ez […] Tovább

Gazdi energiaszintje lassan megüti a döglött galambét. Szóval, nem nagyon bírok vele. Ha üvöltök, hogy gyerünkmár, az a baj, ha elsétálgatok egyedül, hogy megkíméljem, az a baj, ideggyenge, meg fáradt. Nem is értem még mindig, minek kell erőltetni ezt a munkakórságot, mikor ennyire lestrapálja a kétlábúak immunizéjét, és mégsem lakunk házban. Évvége van a ziskolában, […] Tovább

Ha valaki kívülről látja a kutyás társadalmat, azt gondolhatja, hogy összetartó kis közösség vagyunk, hasonló értékrenddel. Nos, ez igaz is ránk, ebekre, mert Buksi is ugyanazokat a dolgokat tartja fontosnak, mint Fifike vagy én: gazdisnak lenni, sétálni járni, sokat zabálni és hosszúcombúakkal kergetőzni. Rátok, kétlábúakra azonban annyira jellemző az összetartás, mint töpizsírra a fogyasztó hatás. […] Tovább