Gazdit a Futrinka Egyesülettől fogadtam örökbe.
Az első estéről ezt írta nekik. (Igen, az elején még engedtem, hogy kiteregesse a szennyest. Túl gyenge kézzel fogtam.)
“Sziasztok!
Ma megtörtént Radírorrú Demény átköltöztetése.
Eléggé pánikoltam ám az egésztől, a kislakás, nagy fiú kutya – miatt…
Max és Demény már találkoztak egyszer a Népligetben, de mivel ott egy szexis drótos lány jobban lekötötte a figyelmüket, egymásra fittyet hánytak.
Most azért meg kellett barátkozniuk.
Az első találkozásnál voltak fenntartásaim, Max elég domináns volt, de ezt betudtam annak, hogy mindkét kutya pórázon van, így nagy a szájuk.
Igazam is lett.
Míg én elmentem egy jó vörösborért, addig ők szépen megtanultak ülve várni a boteldobásra. 😀
Otthon már teljes béke volt. Kaptak vacsorát. Max hamarabb végzett, megvárta még Demény is befejezi, aztán megvárta, hogy Demény megegye az ő maradék kajáját is.
Aztán Demény elhevert a kanapén mellettem, és Max is.
Ez az idill ám nem tartott sokáig. MOST próbálják elrendezni, ki a főnök. Játszósan. De azért szemmel tartom őket.
10 percig egyedül voltak a lakásban, akkor Demény azért ugatott párat, remélem, nem ezt nem viszi túlzásba.
Szurkoljatok.
Aggódom ám.
Hopp….épp most borítottak fel egy polcot. 😀
ööö, mindenki él.
Iszom bort.
issstenem, akvárium kellene nem kutya.
J.”
